Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
SÁRA PÉTER: Ady és Juhász Gyula
De a zordon valóság elől néha ő is elmenekült a képzelet világába. Különösen szívesen idézte fel a reményekkel teli, boldog nagyváradi időket, ahol Adyval még egy zászló alatt harcoltak : Megyünk, poroszkálunk az éjben, Várad szent éje, mámoros, Fölzendül vén ivók zenéje, Hol a magyar bánat toroz. Adyval állunk ősi vártán 8 új barikádon : dúl a harc. S a fajtánk balga pusztulásán Jövőbe sír az új panasz ! (Képzelt utazás Váradon ) A költemény tulajdonképpen egy hatalmas vízióval végződik, amelynek halált idéző drámaisága különösen hasonlít Ady látomásaihoz. A Magyar Tél című verse is azi látszik bizonyítani, hogy Ady halált kifejező víziói őt is ösztönözték hasonló misztikus látomások kifejezésére : A szárnyakat hallják egy pillanatra A vén ivók a bús holtak, csöndbe lenn, A Bodri szűköl, a havat kaparja S a kakukkóra megáll hirtelen. Babona, bánat, borok és botorság, Mind összekapnak és a kocsma zúg, Fölzengenek az átkok és a nóták És döngetik a temetőkaput ! A rém című verse pedig a rosszul alvó Ady nyomasztó éjszakai vízióit juttatja eszünkbe, és elsősorban az Alom álom helyett című verssel hozható összefüggésbe. Jellegzetesen Ady-szerű látomásokra és szimbólumokra figyelhetünk fel az olyan költeményeiben is, amelyekben szinte a világ végtelenségét próbálja érzékeltetni (Per omnia saecula . . .), vagy amikor az élet törvényszerű folyamatának sokféle megnyilatkozásait próbálja versbe sűríteni a költő. Ilyen Az Isten malmai című költeménye, amelynek verset indító képei Ady ösztönzésére vallanak : Az Isten malmai Őrölnek csendesen, Zeng, zúg a végtelenség, Halál és Szerelem. Földön hadak robognak, Kométák az egen. Mindezek meggyőzően bizonyítják, hogy Ady sokszínű, élettel teli költészete nemcsak az ifjú Juhász Gyulát kápráztatta el és ösztönözte újabb és újabb költői magasságok felé, hanem később is benne látta az élet és a magyarság problémáinak legegyetemesebb művészi kifejezőjét. Hiszen a reakciós társadalmi viszonyok között megrekedt magyar élet terheit érző és az élet súlya alatt görnyedező Juhász Gyulának Ady volt a legfontosabb útmutatója. Őt tartotta a magyar valóság és az élet-halál problémái legnagyobb lírai kifejezőjének. Ez a meggyőződése csendül ki lényegében a Dicsőség Adynak című költeményéből is :
