Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

SÁRA PÉTER: Ady és Juhász Gyula

S ekkor váratlanul meghalt nagy költőtársa, Ady Endre, akiről 1919. január 30-án így írt a Tűzben :

1(í „Mondjuk el Adyról teljes nyugalommal és tárgyilagossággal, hogy ő a magyarságnak félszázad óta legnagyobb és az egész világnak is egyik legkülönb poétája. Amit ő az életről és annak minden titkairól, a szerelemről és halálról, a vérről és aranyról, a magyarságról és emberségről, háborúról és forradalomról új lélekkel és új hangon énekelt, az a költészet bibliájában minden idők számára lángoló betűkkel írva marad." Juhász Gyulának ez volt a véleménye Ady költészetéről, amelyet élete végéig következetesen vallott és hirdetett. Számára Ady a halhatatlan forradalmi költő volt, akinek emléke és életműve élete végéig elkísérte. A Fej fa 1919 című versében így búcsúztatja és siratja a költőt : Tavasz van újfent. Ó legyen is tavasz ! Viruljon asszony, orgona, fény, öröm, Csak Ady Endre forró szivét, Födi — ó jaj — hűs, fekete föld már ! Forradalom alatti írásaiban is érezni Ady forradalmi szellemének hatását, amelynek eredményei elsősorban Juhász Gyula bátor magatartásában és az események iránt érzett felelősségében mutatkoztak meg. így válhatott lírája azután az események sodrában igazán mély realista költészetté, Juhász Gyula pedig a korabeli magyar társadalom legegyetemesebb problémáinak kifejezőjévé. Ha végigtekintünk Juhász Gyula eddigi pályáján, akkor megállapíthatjuk, hogy hosszú és göröngyös úton érkezett el idáig, s hogy elérkezhetett, abban Adynak olyan jelentős szerepe volt, mint senki másnak. Számára Ady a forradalmat, az emberi és költői teljességet jelentette, és világító fáklyája volt az ellenforradalmi kor sötét napjaiban is. Nem véletlen, hogy őt idézi a leggyakrabban és később is az ő költészetéből merít legtöbb hitet és erőt. A Tanácsköztársaság bukása után kétségbeesésében még így kesereg : Ady Endre — a távol azúrország Hol vár reánk? En is siessek-e?" (Költők, barátaim . . .) De hamarosan Ady-szerű gőggel vállalja magányosságát és hirdeti igazát : Egy nagy, magányos élet tiszta gőgjét Mint koronát, úgy hordja homlokom, Tekintetem a végső ormokon. De minden harcok minden elesőjét Megbékülő szívemhez emelem. A szenvedő mind egy testvér velem ! (Az én magányom) Egy pillanatra sem tagadta meg a forradalmat, sőt Adyra emlékeztető szókimondó bátorsággal hirdette a forradalom nagyszerűségét (Az Októberi Forradalomhoz, Szegény katona stb.). Sőt az üldözésekkel nem törődve kapcsolatot tartott a szervezett munkásokkal, akikhez Ady példája nyomán gyújtóhangú költeményeket írt. Ilyen verse a Prológus is, amely kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Ady szocialista versei erőteljesen ösztönözték Juhász Gyulát munkástémájú verseinek megírására. A költemény mondanivalója természetesen határozatlanabb, bizonytalanabb, mint Ady szocialista verseié, de a hangulat és egy-egy gondolat rokonsága mégis ezt a feltevést erősíti. 18 JUHÁSZ GYULA: Ady Endre