Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

Mély fájdalommal jelentjük, hogy Szántó Judit, József Attila élettársa és harcostársa nincs többé az élők sorában. Hosszas szenvedés után, április 25-én örökre lehunyta a szemét az az asszony, aki meleg szívével, hűségével, önfeláldozó emberségével akkor állt a század legnagyobb szocialista költője mellé, amikor József Attilát értetlenség és magányosság vette körül. Megosztotta a költő tengernyi szenvedését és kevés örömét, munkájával enyhítette a napi nyomorúság gondjait és kommunista hitével a legszilárdabb támaszt adta nagy élettársa alkotó munkájához. A felszabadulás után életét annak szentelte, hogy József Attila költészetét népünk megismerje és szívébe zárja. Megalakulásától kezdve a Petőfi Irodalmi Múzeum odaadó munkása volt, megalkotta a József Attilakiállítást, és a múzeum termeiben, előadói dobogókon, iskolákban és üzemekben a kommunista József Attila költői örökségét terjesztette, amíg csak jártányi ereje volt. Gyászolják Szántó Juditot, akik ismerték nagyszerű emberi tulajdonságait, munkáját, életét, amelyet a magyar munkásmozgalomnak, a pártnak, a költőnek áldozott. Gyászolják mindazok, akik szeretik József Attilát. Gyászolják közvetlen munkatársai, akiknek példát adott az odaadó elvhűségből, a költészet és a nép szeretetéből. A PETŐFI IRODALMI MÚZEUM