Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

BARÓTI DEZSŐ: Bevezetés Juhász Gyula Anna-verseihez

Szentiványi Lajos illusztrációja Juhász Gyula ,,Nyár" c. verséhez ciójának bonyolult s az adott körülmények között másképp talán megnevezhetetlen és feloldhatatlan problémáiról, ami arra vall, hogy Juhász költői világának egyik fontos kulcskérdését érintjük. Közelebbi megvizsgálása külön tanulmányt igényelne : erre most még vázlatos formában sem vállalkozhatunk. Elégedjünk meg annak a leszögezésével, hogy lényegében véve az életet a jövő végtelenségében is igenlő vágyról, reményről, akaratról van szó. És ez állandóan összefonódik nála Anna szintén szimbólum-értékűvé nőtt, átpoétizált alakjával. Összekapcsolásuk nemcsak azért jöhetett létre, mert a végtelenséget az ihletett órák, a költészet szépségével, sőt általában minden szépséggel szereti azonosítani (Magamhoz), hanem azért is, mert a végtelenségérzés és az a szerelem, sőt a szexualitás (ismert lélektani tényről van szó) szoros kapcsolatban állnak egymással. Anna alakja mindenesetre a már más összefüggésben idézett Áldott e bánatban a végtelenbe kitáruló tavaszi újulások, májusok, az élet teljességének áhítozásába beleolvasztva jelenik meg nála, hogy ettől kezdve valami mindvégig ott is maradjon belőle verseiben. Természetélménye mindig hordoz valamit a végtelenség iránti nosztalgiájából, s talán ezért akarja Annát is olyan vissza-visszatérő szeretettel beolvasztani a tájba. Ebből a szándékából csaknem minden versében feldereng valami, a teljes összeolvadás az aszkézis állandóan érvényesülő hatása miatt azonban csak ritkán történik meg, hiszen a természet és a szeretett nő azonosulása az élet eleven erőinek győzelmét jelentené azzal a szerelem elidegenedését képviselő ,.

contre nature"-rel szemben, amellyel