Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

BARÓTI DEZSŐ: Bevezetés Juhász Gyula Anna-verseihez

! egyik első helyet.

13 Azt az egyelőre jórészt csak írókból, művészekből álló új nemzedéket azonban, amely egyre bátrabban kezdett elszakadni a hagyományos eszmények, erkölcs és ízlés egyelőre csaknem megváltoztathatatlannak látszó értékrendszerétől, az élet minden lényeges területéhez hasonlóan, a szerelemben is társtalanság fenyegette, hiszen egy-két kivételes esettől eltekintve, vagy azokkal az elkésett biedermeierben élő ifjú hölgyekkel találkozhattak, akik maguk is áldozatai voltak a nőemancipációtól távol álló, a nőt „dologgá" ledegradáló társadalomnak és akikkel egybekelni a legprózaibb kispolgári életforma elfogadását jelentette volna, vagy pedig jórészt csak a bohém világban, nemegyszer annak is csak a perifériáján található lázadó asszonyokhoz sodródtak, az egyéb emancipáltak ugyanis a legtöbbször épp asszonyi mivoltukat voltak kénytelenek cserébe adni viszonylagos szabadságukért. Sárvári Anna az emancipációnak azt a lehetőségét választotta, amit a „világot jelentő deszkák" ígértek számára, s úgy látszik, meglehetős makacssággal tört ki otthona kispolgári keretei közül : atyja jelentéktelen hivatalnok volt. A színiakadémia előkészítő osztályáról „tehetséghiány miatt" ugyan elbocsájtották, de ez sem csüggesztette el. Rákosi Szidi magánszíniiskolájában tanult tovább, és a pécsi színháztól, ahol „gyakorlatos" volt, került 1908 őszén Váradra.

14 Itt már valamivel jelentősebb szerepeket bíztak rá, akadt kritikus, aki egyenesen primadonna-jelöltnek emlegeti : nem az a „kóristalány", ugyan, akinek egyesek mondják, de valóban tehetséges művész sem, s noha a Nagyváradon töltött szezon egy szép karrier kezdetét jelenthette volna számára, itt sem tudott kiugrani. Épp Juhász Gyula egyik kritikájában olvassuk róla az alábbi, tapintatosan megfogalmazott, de a valóságot is jól megmutató sorokat : „Itt, Váradon, csendesen fejlődött, mert a színház nem bízott rá méltóbb feladatokat. De minden szerepében komoly ambíciót mutatott és kis feladataiban is, nagyobb feladatokhoz méltóan, derekasan állotta meg a helyét . . ."

15 Egyébként életvidám, magas, erős testalkatú, teltkeblű, tehát tipikusan századeleji szépségideált megszemélyesítő, a kortársak visszaemlékezései szerint nem különösképp művelt vagy intelligens szőke szépség volt, aki a rivalda fényénél talán jobban megközelítette az Annaversek elmosódó álomalakját, mint egyébként : akik ismerték, arról is tudnak, hogy nappali valója mintha egy kissé közönséges lett volna. A költő számára azonban inkább a színpad Annája volt az igazi, ott káprázatos kosztümökben gyönyörködhetett benne, s a nézőtéri félhomály rejtett pszichológiájának megfelelően semmi sem akadályozta meg abban, hogy a hódító férfipartnerrel azonosítsa magát. Elérhette volna egyébként is? Anna éppenséggel nem volt puritán, de társadalmi emelkedésének egyetlen ígéretét jelentő szépségét, fiatalságát nem annak a kispénzű, egyébként is szerény, esetlen, férfiideálnak alig mondható helyettes tanárnak őrizgette, aki akár mint szerető, akár mint esetleges férj, képtelen lett volna kiemelni őt a hamupipőke szerepekből. Egyébként később sem titkolta, hogy váradi napjaiban „erős, szép, gazdag férfiakat várt az élettől", nem többet, nem kevesebbet tehát, amennyit minden olyan kis színésznő, aki nem volt bizonyos abban, hogy igazi karriert csinál a színpadon, s ezért nőiességének varázsát is bekalkulálta karrierjébe. Annak a nőtípusnak vidékies, a maga módján még szerény megtestesítője vagy inkább halovány utánzata, 13 A Holnap második könyvének előszava, amelyet KOLLÄNYI BOLDIZSÁR írt, sok más közt a szerelem hagyományos formáját is élesen támadja :,, Közönséges delnőket, nagyvilági dámákat nevelnek életpár helyett ; a házaséletet egyszerű üzletnek tekintik, pedig így a közönséges prostitúciótól csak abban különbözik, hogy törvénycsen vagy isteni áldással szankcionálják. Az élet, a fejlődés egyenesen megkívánja a szabad választást életpárunkban, és ma leányaink kénytelenek hozzá menni egy elfogadható pártihoz. S vegyük élihez hozzá, hogy a felelősségérzetet majd sohasem nevelik a nőbe, csuda-e, hogy átka lesz férjének és gyermekeinek. Szerelem? Cinikus árfolyamjegyzés a tőzsdén. Lehet-e jót várnunk egy olyan társadalomtól, ahol az élet legszentebb kincsét, legfőbb kötelmét így látjuk megcsúfolva." Ezek a sorok azért érdekelhetnek bennünket, mert Juhász Gyula mindennapos váradi környezetének véleményét adják viszsza. 14 Anna személyével kapcsolatban mindvégig hasznosítottuk HEGEDŰS NÁNDOR és PÉTER LÁSZLÓ idézett tanulmányainak adatait. 15 Teljes egészében idézi : HEGEDŰS NÁNDOR : Juhász Gyula ismeretlen bökversei. I. T. 1958.