Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

BARÓTI DEZSŐ: Bevezetés Juhász Gyula Anna-verseihez

Sok jel mutat arra, hogy a szerelem nosztalgiája, amelynek nemsokára erősebb megnyilatkozásait is hallhatjuk, valamilyen másfajta élet akarásának része csak : rajta keresztül is hétköznapjai szürke prózájából akar kitörni. Egész eddigi élete az alkalmazkodás és a lázadás Scylla és Charybdise között hánykolódott. Gyermekkora, neveltetése, a fiúi támogatást talán túlságosan is elváró édesanya ambíciói a korabeli Magyarország adott világába való semleges, színtelen beleilleszkedést követelik tőle, s ő mint engedelmes gyermek igyekszik is ráállni a tisztes karrier felé vezető sínekre. Kispap lesz, meghasonlik a kolostorral és bátran fellázad ellene (azzal búcsúzik, hogy költő akar lenni és újságíró, mint Zola), az érettségi után azonban az írói pálya bizonytalanságától megriadó lelkek szokása szerint az irodalomtanár kompromisszumos megoldását választja, s ha az egyetemen, vagy talán inkább körülötte, szíven is ütik az „új idők új dalai", ez sokáig inkább csak szerelmi ábrándjaihoz hasonló nosztalgia marad, mint az írás vagy épp az élet gyakorlatába átvitt eleven hitvallás. A későbbi remek publicista is aránylag korán megnyilatkozik benne, mégsem meri Ady, Tóth Árpád vagy Kosztolányi útját követni, s a szabadabb, de bizonytalanabb újságírást választani, inkább szerzetesi iskolákban helyettesítget, s akarva-nem-akarva bele is illeszkedik kötött rendjükbe. Várad előtt a költő is jóformán csak próbálgatja hangját, s ha ebből egy-egy szerencsés pillanatban igazi versek születnek is, még gyakorta visszaesik a készen kapott hagyomány irodalmi és társadalmi konvenciói közé, bár igazában képtelen megragadni benne, hiszen mégiscsak vérbeli író, s a születőben levő modern magyar irodalom készülődő forradalma is arra figyelmezteti, hogy nemcsak az egyetlen lehetséges erkölcsi magatartás, hanem az írói karrier egyetlen igazi ígérete is a konvenciók elvetésében, a lázadásban, azon a „baloldalon" van, amit számára szintén az az Ady kezd megszemélyesíteni, akinek hatásától ekkor már versei sem maradhattak szüzek. Nem kell pszichiáternek lenni ahhoz, hogy állandóan visszatérő melankóliája s az olyan súlyosabb rövidzárlati cselekményei, mint mármarosszigeti eltűnése, vagy a lévai gimnáziumból való megszökése és öngyilkossági szándéka (ismeretes, hogy a Lánchídról a Dunába akart ugrani, csak első verseskötetének megjelenéséről kapott hír adta vissza életkedvét) okát fehsmerhessük. Valójában a lázadás szenvedélye lappang benne és akar állandóan feltörni, ezzel szemben azonban az öröklött világkép, az adott társadalomba való beleilleszkedés akarati elszánása harcol, s ez utóbbi erejét nyilvánvalóan csak növeli a mártírnak tekintett özvegy édesanyán való segítés erkölcsi kötelessége, ami talán a hozzája kapcsolódó, a szokottnál erősebbnek látszó érzelmi kapcsolatokból is táplálkozik. Pályája legelső szakaszában még úgy látszik, hogy sikerült a lázadás szenvedélyét elfojtania, ez azonban a versekből is jól kiolvasható módon depressziós bánattal, gyásszal és önkínzó hajlamokkal jár együtt. Haláltánc-énekeire már utaltunk, de így kerülnek verseibe azok a férfi- vagy nőalakok is, akik valamiképp a végzetes bajt hozó szerelemnek és általában a szenvedélyek elfojtásának inkarnációi, s ezért gyakori nála — szinte alaphang — az elmulasztott lehetőségekre lemondással visszaborongó elégikus szomorúság. Az élet teljességének keresése, a lappangó lázadás épp ezért sokáig csak egy végtelenül elhalkított vágyakozás formájában jelenik meg nála, bár kisebbnagyobb erejű feltörései akár a korai versektől kezdve végignyomozhatók : bánatai, letörései ellenére is „viharos Óceánnak nagy lelke harcol" benne (Verseim elébe); másutt pedig jellemző módon ,,viharmadár"-nak nevezi magát, aki a jeges közönyben elfagyott (Megy a hajó), ő is Párizs után vágyódik, „hol az élet forró szíve ver" (Nosztalgia), hogy csak épp néhány kiragadott példát említsünk. Különösen a forrongó szellemű Várad s nem utolsósorban Ady lenyűgöző hatására kezd fellobbanni igazi énje, s egyre nyugtalanabb várakozással lesz tele. Amint említettük, a szerelemvágy