Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

BARÓTI DEZSŐ: Bevezetés Juhász Gyula Anna-verseihez

elő nála (Himnusz egy csonka Vénuszhoz), s a régi népdal kezdőmotívnmát dekadens komorságúvá áthangoló Meghalni szépen beteg hattyúját a motívum világirodalmi és népköltészeti jelentéstanának ismeretében

5 szintén elfojtott szerelmi vágyak szimbólumának foghatjuk fel : a beteg erotika énekel itt és hull bele a halálba. A nő pedig, ha nem mint postbiedermeier szűzleány, aszexuális apáca vagy épp halott menyasszony, akkor mint démoni Klytaimnésztra jelenik meg előttünk : Klytemnesztra, az árnyékok gyötörnek Egy ölelésed megváltana engem, Bár érckaroddal bordámat betörjed : Klytemnesztra, az árnyékok gyötörnek ! Klytaimnésztra alakja tulajdonképp egy ősi mítoszt testesít meg számára : bordákat betörő érckarja Hecate érclábú leányainak, a szerelmükkel halált hordozó, vérivó démonok kegyetlen társaságába sorolja. Az ifjú Juhász Gyulát erősen foglalkoztatja ez a folklórban és az irodalomban számtalan változatban felbukkanó, férfifaló nőtípus, amelynek egyik legrégibb megfogalmazását, Philostrates ifjú filozófusának történetét a klasszikus irodalmakban járatos költő talán olvasta is.

6 Klytaimnésztra mellett hamarosan a motívum bibliai változatával találkozunk nála (

Salome), ugyanezt azután a Maillard kisasszonyban variálja tovább, hiszen a szőke márkiba reménytelenül szerelmes táncosnő története, aki később, a forradalom napjai alatt egykori szerelmének fejét kéri jutalmul a Kék macska citoyen-jeitől, amint a vers utolsó sorai is utalnak rá, tulajdonképpen a Salome-motívum más történeti környezetben való megismétlése :

7 Mit Jdvánsz a csókért kisasszony polgártárs ? — Ő lágyan és vágyón lehunyja szemét, Mint Salome a nagy Luininak vásznán : S szól : A szőke márki szép, hideg fejét . . . A Watteau-féle tájat azután Tahiti váltja fel, s Gauguin Noa-Noája táncol be hozzá a nagy festő puritánabb világától kissé idegen, dekadens bujaságú verssorain át, amelyben olyan nagy szenvedéllyel fordul a táncoló nőalak felé, hogy azt egy műalkotás másodlagos természetű inspirációja önmagában nem magyarázhatja meg. Dutka Ákostól tudjuk, hogy a vers mögött valóban konkrétabb élmény, a váradi füzesekben látott különös tánc, egy cigányleánynak öltözött hindu táncosnő vérpezsdítő produkciója rejtőzik.

8 Akárhogy is legyen, Noa-Noa szintén a Klytaimnésztrák, Salomék, Maillard kisasszonyok rokona, a gyilkoló asszonyok közé tartozik ő is, és mint ilyen, Juhász Gyula asszony-mitológiájának kivetítése, most épp a Gauguin képre, a váradi táncosnőre — vagy mind a kettőre. Ezek a versek továbbra is megőrzik a már említett objektív köntöst, elbeszélő, leíró díszleteik mögött a költő csak történeti kosztümökben, Keresztelő Jánosnak, Giorgionénak, Watteaunak, vagy a forradalom lenyakazott márkijának átöltözve jelenik meg előttünk, ami természetesen semmit sem változtat azon, hogy tulajdonképp aktuális vágyairól és félelmeiről 5 CASSEL, PAULUS : Der Schwan in Sage und Leben. Berlin, 1872. BACHELARD, GASTON : L'eau et les rêves. Paris 1947. Cor«. 6 A gyilkos leányok (Giftmädchen, pucelle vémineuse) motívumához : CAILLOIS, ROGER : Le mvthe et le monde Paris, 1937. Gallimard. HERTZ, W. : Die Sage von Giftmädchen. München, 1893. 5 Ez alkalommal nem akarjuk eldönteni, hogy a történet Juhász Gyula képzeletében született-e meg, vagy valamilyen valóságos alapja is van. Valószínűnek látszik, hogy a kegyetlen kisasszony azzal a M

lle Maillard-ral azonos, aki a forradalmi ünnepek alatt a Szabadság Istennőjét személyesítette meg. Róla azonban tudjuk, hogy épp royalista rokonszenvei miatt voltak kellemetlenségei. (Vö. GREGOR, JOSEPH : Kulturgeschichte des BaUets, Wien, 1944. Gallus Verlag ; BIE, OSCAR : Der Tanz. Berlin 1919. Im Verlag von Julius Bard.) A Maillard név egyébként nem tartozik a ritka francia családnevek közé, a forradalom előttről hasonló nevű kurtizánt is ismerünk, de volt egy Maillard nevű forradalmi bíró is. Az sem lehetetlen, hogy Juhász Gyula az egész történetet készen kapta, de az is elképzelhető, hogy tulajdonképp csak az ősrégi Salome-motívumot tette át modernebb környezetbe. Mindenesetre érdekes, hogy ez a francia Salome annyira fo ilalkoztatta a költő képzeletét, hogy a témából operettet is akart írni. s DUTKA ÄKOS : A Holnap városa, Budapest, 1955.