Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

elfogadni, sőt kérni a tőkések alamizsnáját egyelőre, és amíg idegekkel bírta, maga zsebéből — inkább előlegéből — pótolta, amit kellett. Nemcsak az anyagi kár ábrándította ki, inkább az, hogy hiába vetett be akárhány gondolatot és ötletet, körülötte ólomlábakon járt az igyekezet. Terveit az ő fantáziája nélkül nyúzták el, a lebonyolítást keserves munkának érezték. Hiszen mindenkinek megvolt a Nyugat mellett a maga külön, saját munkája, de neki is. Az első évben írta A nagy fejedelem regényét, a másodikban a Forr a bort, és hány novellát, cikket, felolvasni való előadást. Szakadatlanul dolgozott (pedig még beteg is volt) — ezt várta munkatársaitól is. Örökké biztatta őket és minden tettüket tízszer megdicsérte. Micsoda kor és közszellem is volt az, mikor hat, nyolc olyan író, mint Móricz — Babits — Kosztolányi — Karinthy — Nagy Endre — Gellért felkerekedett, elment vidéki városokba, és megtörtént, hogy kongott előttük az előadóterem. Micsoda kor volt az, mikor Móricz Zsigmond száz kitűnő íróval írta tele havonta kétszer a Nyugat négy és fél ívét, mikor minden követ megmozgattak, mégse tudtak kétezer kitartó előfizetőt szerezni. Soha többé ilyen közönyös Magyarországot !