Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MIKLÓS RÓBERT: Arany János ismeretlen verse és Tóth Lőrincnek írt kiadatlan levelei

verseket Nagykőrösön is nagy kedvvel művelte : tanártársait, Szász Károlyt (1852), Fodor Gerzsont (1853), Mentovics Ferencet (1854) egy-egy ilyen verssel lepte meg, sőt arra is van példánk, hogy egyik tanártársa fiának kérésére írt névnapi verset (Losonczi Gyula nevében, 1855). És ha nem is rögtönzött vers ugyan, mégis csak alkalmi költeménye a míves Domonkos napra is (1851). Ügy érezzük, hogy ez a verse mégsem ezek közé a versek közé tartozik. Hangvételében, mondanivalójában, tartalmi elemeiben sokkal inkább élete utolsó két évében írt humoros-bölcs rögtönzéseivel rokon. Ezek, mint az 1881-ben írt Sejtelem vagy az 1882-es Ha napfényes vízkereszt, Elégiák, Mi vagyok Én? és az ugyancsak születésnapra, de a maga születése napjára írt, eddig utolsónak vélt verse, a Sejtelem megfáradt bölcsességét példázzák. Ilyen rögtönzés a Tóth Lőrincnek szánt köszöntő vers is, amelyet minden valószínűség szerint nem küldött el, minthogy később értesült arról, hogy a díszlakomán nem a hetvenéves Tóth Lőrincet köszöntötték. Ha feltételezzük, hogy az 1882-ben írt Sejtelem című versét (Életem hatvanhatodik évébe') Arany valóban március 2-án, hatvanötödik születésnapján írta, akkor erről a versről viszont azt kell mondanunk, hogy az ismert versek közül ez az utolsó. Tóth Lőrinc ugyanis 1882 májusa előtt nem részesült semmiféle ünnepeltetésben, viszont hetvenéves születésnapját 1884-ben, ötvenéves Kisfaludy társasági tagságát 1886-ban, tehát mind a kettőt Arany János halála után ünnepelték meg. Arany ismeretlen verse mellett közöljük még három, eddig kiadatlan levelét is. Mind a hármat ugyancsak Tóth Lőrinchez írta, az első levél a vershez hasonlóan a Szalay hagyatékból került a Petőfi Irodalmi Múzeumba, a másik kettő 1953 óta van a M. T. A. Kézirattárának birtokában. Minden valószínűség szerint e két levél is valaha e hagyatékhoz tartozott. Nehéz volna e három levél alapján Arany János és Tóth Lőrinc kapcsolatát felvázolni. Mind Arany mind pedig Tóth Lőrinc életrajzának ismeretében azonban annyit megállapíthatunk, hogy ismeretségük csak Aranynak Pestre való költözésével kezdődhetett, barátságuk pedig Arany lapszerkesztői korszakában (1860-1865) mélyülhetett el. Arany János 1863. január 3-án indítja meg a hetente egyszer, vasárnap megjelenő „szépirodalmi s általános míveltség terjesztő hetilap"-ját, a Koszorút. A lap fenntartásával kapcsolatos anyagi nehézségek közismertek. Tóth Lőrinc a lap első évfolyamában (január 25., február 8., március 22.) terjedelmes cikket közöl Rule Briannia címen, amelyben az 1862-i angliai útiélményeiről számol be. Ennek a cikknek tiszteletdíját küldi el Arany majd egy esztendős késéssel a következő levél kíséretében. Pest, jan. 13. 1864. Tisztelt Barátom ! Én a Koszorú jelen félévi példányát tiszteletpéldány képen rendeltem meg számodra, így akarván — miután a múltévben előfizettél s nem lehetett — szives közremunkálásodat a lap számára némikép meghálálni. A Koszorú mostani budgetje oly silány, hogy nem tudom mikép birom ki a jelen félév terhét is : mindazáltal ez nem ok arra, hogy a régibb folyam tartozását mig birom, ki ne fizessem, és így, a tisztelet példányon kivül, még küldök részedre 30 ftot a multakért ; ellenben a Kisfaludy társaság új folyamára — mely amazzal nem vegyíthető össze, a 4 ftot elfogadom. Szives tisztelettel és köszönettel maradva őszinte tisztelőd, Arany J. Címzés : Tekintetes Tóth Lőrincz úrnak Helyben. P. T. M. V. 1283/1.