Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

PÓR ANNA: Ludas Matyi százéves útja a népmesétől a színpadig

kristályosodott formában bontakozik ki a Balog Istvánnál jelzett patriarchális idill, a földesúr által megrendezett jobbágylakodalom. Döbrögi elrendeli, hogy Matyi és Iluska lakodalmának emlékére ezen a napon minden évben ünnepet tartsanak, Melyben a lakosság s jobbágyság részt vegyen, Ki az egész évben legerényesebb Leány, lakodalmát annak ő tartja meg . . . Döbrögi tehát a zsarnok földesúrból lassan ,,a jó földesúr" eszményképévé vált. Ez a patriarchális ünnepi szokás, úgy látszik, szervesen hozzá tartozott a jobbágyainak „atyjaként" élő földesúr jellemzéséhez, mert erre épült hasonló szellemben Jakab Ist­ván Falusi lakodalom című színműve is (1834). Döbrögi birtokán teljesülnek a jobbá­gyok vágyálmai : Döbrögi A nyarat mindig népei közt tölte Jövedelmét soha külföldön nem költé. A XIX. század irodalmában gyakran visszatérő motívummal van dolgunk, a jó­ságos földesúrnak ez az új típusa azonban már sehogy sem kapcsolódik az eredeti, parlagias, műveletlen, birtokáról ki nem mozduló, „Pató Pál"-szerű Döbrögi-típus­hoz. Az évek során tehát állandóan tovább folytatódott az a folyamat, amely az ere­deti népmese tartalmát az úr és jobbágy nyers összeütközésétől a Fazekasnál még csak éppen érintett megjavult földesúr irányában bővíti, sőt az előbb ismertetett ponyva már egyenesen a földesúr dicshimnuszává duzzasztja ezt a mozzanatot : Minden fácskán bokron egy kis szellemke ült És tündéri dalban dicsérte Döbrögit . . . A vándorszínészet ezek szerint a vásári ponyvairodalomhoz hasonló sajátos köz­vetítő szerepet töltött be az irodalom és a folklór között. Egyik is, másik is magába szívta alulról a népköltészetet, népmesét, népdalt, szólásmondást, anekdotát, más­részt pedig felülről hozta a városi kultúra vagy éppen a német irodalom termékeit, ezeket egymásba olvasztja, majd ismét visszaszármaztatja a szájhagyomány vérkerin­gésébe. A vándorszínészet hatása a vizuális élmény által még erősebb, mint a ponyváé. S ehhez a hatáshoz az is hozzájárul, hogy magába szívja a népi táncot és némajáték­szerű szokásokat, és összevegyíti a városi, polgári társastáncokkal. A vándorszínészetnek ilyenfajta hatása a folklórra mint valószínűség és lehetőség már a farsangi betyárjátékok eredetének kutatásánál is felbukkant. De ezeknél nem bizonyítható, hogy a népköltészetből egyenes úton váltak-e népi színjátékokká vagy a vándorszínpadról kerültek-e át foszlányok „betyárfarsangos" gyanánt a farsangi játékok közé. 32 Ludas Matyi esetében viszont ez alkalommal végig követhetjük a fo­lyamatot, mert az említett tündérmese eredete kétségtelenül Balog István színművé­ben keresendő ; akár egyenes úton a színpadról, akár a ponyva közvetítésével jutott is vissza a folklórba. A szájhagyomány azonban mit sem tud Ludas Matyi történetének a nyomtatott formákban és a színpadon kierőszakolt megszelídítéséről. A Néprajzi Múzeumban fel­lelhető változatokban és a Szűcs Sándor gyűjtötte elbeszélésekben egyaránt nyersen áll előttünk az eredeti antifeudális mesetartalom. 33 32 Farsangos jitákok Panyolán, Szamosszegen és Nagydoboson, Szatmár m. Gyűjt. Ferenczy Imre 1952. Egyetemi Nép­rajzi Intézet. Debrecen 33 Néprajzi iliizaum Népmesetípus-katalógus és SZŰCS SÁNDOR : i. m.

Next

/
Thumbnails
Contents