Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Vayerné Zibolen Ágnes: Rippl-Rónai íróportréi

eljösz, akkor felöltözködtem vóna" majd — „De szépek azok a pasztellek! — ,,a földön keretben zöld képek tömege. — Ez új, mind új — a nyáron föstöttem — s nézi nagy, lomha nézéssel és mintha vevő volnék, kezdi sorba rakni, mutogatni. — Igen, benne vagyok mozsd . . . igen sokat dógozog . . . nagyon rájöttem a titkára . . . mongyad, hogy van az, hogyha én ezt nézem akkor én nem látok színt ... a természetet látom . . . he, a valóságot. . . fákat látok, meg dombot látok, meg eget látok . . . Ha meg más föstőnek a képét nézem . . . akkor meg föstéket látok . . . sárga föstéket, meg kék föstéket . , . hehe . . . pedig az nem jó van úgy. . . he ? Észre sem vettem, hogy öltözés közben előkészített mindent, különben festés közben pedig folyton öltözködik, egy olyan sajátságos totyogó, akinek semmi programja nem látszik s mindig célhoz ér, tunya s közömbös jelenség s minden energiáját egyetlen irányban tudja működtetni. Már ott van a pasztellkréták doboza előtte s a papírlap, a pakondekli, amire festeni fog, még tisztán . . . Egy óra múlva kész lesz rólam egy Rippl-kép? Már súrol és kotyog, lassan zsírosan elkent szavakat nyomogat ki az ajka közt : „Ne törődj velem, csak olvass, neked nem is kell észrevenni, hogy föstök ..." Másfél óra múlva feláll : Mán meggémberedett a hátam — s nyomogatja ; olyan alacsonyan ült, mint én s lefelé hajolva festett, a kép fölött nézett rám, mint modellre. Alacsonyan ülsz. Még alacsonyabban szoktam, kis széken, zsámolyon . . . addig felhúzom a cipőmet ... az az én kinzó eszközöm ... A kép meglep. Nagyon erősnek, nagyon markánsnak érzem. — „Egész oroszlányt csinálog belőled." Félnégyre lett kész. Meg voltam hatva : — Mikor az ember önmagával találkozik — mondtam szomorúan. — Ebben a fejben benne van az én egész életem. Hogy jutott eszedbe, hogy lezárt szemekkel fessd ?... Éppen kijelentettem, hogy nem írok többet. . . Ebben az arcban ott van a Sárarany, a Tündérkert, a forradalom, az utána következett idők . . . erő is, fájdalom is, dac is ; s hogy nem ír, az is . . . remélem, forr benne valami a jövőre még ... az is . . . — De a hajad úgy szokott állani . . . Lófark visszacsapva . . . Mozsd nagyon jó a hajad, ezt tarzsd meg, ne hadd levágni, mert az rossz, csak így tanízsd meg a borbélyt, hogy hagyja enynyire mindig kicsit vágjon, mintha nem nyiratkoztál vóna . . . Ennél fiatalabb lélek nincs, mint ez a Jóska bá. Öntudatlan, mint egy gyerek. A keze dolgozik, valahogy alva, öntudatlan mélység, soha mióta él, nem fárasztotta ki magát gondolkodással. Mint a csap, folyik, folyik belőle az élet vize, míg van benne, s aztán megáll, mikor kifogyott : megáll, meghal. De még él s napról napra teremt : csodálatos a kopírozási tehetsége : csak ránéz s másol s mesél, színek és vonalak, inkább csak színek s párázó mese, néz és nem lát : teremt, néz és nem ront, emel."

2829 E naplójegyzet néhány sora e varázsos íróportrék egyik festői motívumának tudatosságára hívja fel figyelmünket. A férfiportrék alkotóinak mennyivel könnyebb volt a feladatuk, mikor a ruhák színessége, gazdagsága, a megszépítő hajviselet festői témát nyújtott számukra, és mennyivel nehezebb a dolga a XX. század portréfestőjének, ha a simán borotvált arcokra, a simán fésült és rövidre nyírt hajviseletre, a szürkés férfizakókra gondolunk. — Rippl-Rónai éppen Móricz Zsigmond dús és hosszúra nőtt hajának örvendezett e feljegyzés szerint, és valóban milyen festői a képen e szabálytalan sötét haj tömeg laza rendetlensége a pasztell puha anyagában. 1923 októberében jelent meg Kosztolányi Dezső tollából egy közvetlen hangú, az íróportrék készüléséről néhány emléket feljegyző hangulatos cikk az Ernst Múzeumban rendezett kiállítás megnyitása után. A sok kép között elszórtan megbúvó íróportrék összetartozását azonnal észlelte, és szép képekben szóló, szemléletes leírásukat adta. Móricz pasztelljéről így szól : „A 99. számú Móricz Zsigmond. Egy óra alatt készült el ez az alkotás, hatvan perc alatt, ameddig egy telefonösszeköttetést kapunk. A kék háttérbe, melyben az eget sejtjük, verőfénnyel és borúval, !8 MÓRICZ VIRÄG a 26.j-ben idézett könyvében 250. és kk . lapokon Móricz Zsigmond feljegyzését idézi. Itt RipplRónai külsejéről is jellemző erejű leírást ad, amit a Rippl-Rónai Önarcképek majdani jellemzőjének ajánlunk figyelmébe. 29 Fenyő Miksa, aki Osvát Ernő és Babits Mihály portréját elkészülésük után azonnal megvásárolta a művésztől, szerette volna Móricz Zsigmond arcképét is megszerezni. Csalódottan vette tudomásul, hogy az azonnal a modell birtokába került. Legalább azt szerette volna megtudni, hogy mennyit számított érte a művész Móricznak. Mindkettőjüket megkérdezte és a „két ravasz paraszt" — mint Fenyő Miksa mesélte — homlokegyenest ellenkezőjét mondta : az író azt állította, hogy „potom áron vettem", a festő szerint Móricz „vért izzadott érte" — de a pontos árat egyikük sem vallotta be. .Fenyő Iván szíves közlése.)