Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Pór Anna: Népies hagyományok Katona József „Luca széké" -ben

A cigány már előzőleg kezdte a koldulást, és most az ének hallatára, igyekszik túlkiabálni a vetélytársát : Segítsenek egy ilyen — áhá, ne sikolts olyan nagyon — egy ilyen nyomorulton, aki — fogd be szádat — amivel az Isten megáldotta kigyelmeteket, segítsenek egy ilyen nyomorulton, aki szigyel kudulni — áhá, hogy a hollók húzzák ki a bárzsingodat — aki sem eget, sem földet nem lát, és szigyel kudulni — hallgass, hogy essen reád a kődökcsömör — aki vak, és nem lát, a szemei sem jók. Katona ilyenformán a hagyományos vetélkedést kiváló színpadi érzékkel, többszólamúan egyidejűvé teszi. A két szereplő egyidejű kiabálása hanghatással is fokozza a vetélkedés komikumát. Ugyanakkor a közismert motívumokat a komikum fokozásának kedvéért Körtés kommentárja, zenei hasonlattal élve, mintegy ellenponvozza :.,Bárcsak még hajba kapnának! — Véghetetlen kíváncsi vagyok látni, miképp veszekszik két ördög." Az idegen szavak félreértéséből származó komikum a XVI. század óta közkeletű a vígjátékokban. A latin szavak félreértése a humornak szinte kiapadhatatlan forrása az iskolai színpadon. A Comoedia de Zingaro et Famulob&n is erre az elemre épül a komikum. A párbeszédben az egyik mondat latin, a másikban a cigány félreérti, elferdíti a latin szavakat, amelyekben ócsárlást lát és replikázva szidja a diákot. A latin szavak félreértése és elferdítése cigánydialektussal keverve felbukkan többek között egy másik közjátékban is, amely Székelyudvarhelyről a XVIII. század utolsó negyedében került elő, a Komédia és Tragédiában.

13 Ebben a cigány a Sphinx találós kérdéseit próbálja megfejteni sikertelenül, mire a Sphinx felfalja. A cigányasszony siratásában a diákhumor közismert módján a cigány zsargont latinos ragozással keveri : Jaj murogulorom aranyom hogy visz el Jaj gulé Szekolesztro királyságisz Megmondám a sphinxhez aranyom miért misz . . . A felsorolt példák azt tanúsítják, hogy Katona a félreértéses komikum latinos cigány zsargon-változata ban is kialakult diákhumor-hagyományra építhetett. Nála azonban a közismert primitív humorkeltő elemek játékos könnyed kombinációja nem csupán a komikum fokozását, hanem egyben a cselekmény bonyolítását is szolgálja. A jobbágyok a latinul beszélő gonosztevő orvost keresik. A cigány félreérti a szavaikat, és azt hiszi, hogy a parasztok azért keresik a sötétben a latinul beszélő egyént, hogy ajándékot adjanak neki. Ebből indul a komikus félreértés. Cigány : Erekes kár, hogy deákul nem tanultam többet, mikor az apám az oskolába járatott, most bezzeg szerencsét tennék vele. De igaz, most jut eszembe, hogy a kalendáriumba tanultam valamit, mindjárt is hasznát veszem. (Nagy gravitással nekiköhenti magát.) Bodács: (Egyik jobbágy) Ki vagy? Cigány : Ember ! Mézes : (Másik jobbágy) Tudsz-é deákul ? Cigány : Romulidae Cannas, ego Varnam clade mutavi. (Nagy affektussal) Discite mortales sic temerare fidem. Bodács : (megkapja) Ő az, rá a bilincset ! Cigány : (ordít) Au ! Au ! au ! Deák: Quid diabulorum hic agitur? ,;

Közli: BERNÁTH LAJOS: Protestáns iskoladrámák. Szerzője ismeretlen.