Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Illés Ilona: Tóth Árpád vers-változatok
követő e-hangzójú szavak monotóniáját, s ezzel hozzáadja a maga parányi, de jelentékeny értelmi-érzelmi hangulatát, hatását a kietlen csillagtávolok közti jeges hűvösség érzékeltetéséhez. Ezt a hatást még fokozza az ezredévek mivoltának értelmileg reménytelenebb ül átfogható volta, mint amit a századok mégis emberközelibb jelentése hordoz. S hogy talán nem csalódunk feltevésünkben, azt bizonyíthatja ugyanezen versnek egy másik változott eleme. A 28. sor eredetileg így hangzott : Vagy embertársaim, ki mondja meg? Az emberek közti távolságra vonatkozó eme kérdés így alakul át : Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? A változás itt is észrevehetően, elsősorban értelmi, gondolati jellegű. Az embertársaim az emberidegenség versében is valamelyes melegebb közösséget, legalább ennek hangulatát idézné ; de a húszas évek végére jutván, utolsó kötetét korrigálván a költő törölte az embertársaimat, s egy-egy társam-mai helyettesítette azt, illőbben ahhoz az elemeire szakadt, rideg és barátságtalan társadalomhoz, amelyben élnie adatott. A kor és a vers összhangulatához illőbb és találóbb lett ez a változás. A gondolati tisztaságra való törekvés mellett megfigyelhető a képszerűségre és egyszersmind a ritmus, a vers zeneiségének fokozására való törekvés is. Ha megfigyeljük az Áldott nyári délután c. vers már idézett néhány sorát (Egy-egy lomha gond ha még Fonalat eresztne/, illetve /Lomha gond ha szállna még Fonalat eresztve), akkor itt nemcsak logikailag rendezett javításról van szó, hanem a szállna szó beiktatásával nyomban képiesebbé, szendéletesebbé válik a pókháló jelenléte; másrészt az új, javított forma negyedfeles, teljesen tiszta trocheikus csengést ad, míg az első változás döccenő, nem tiszta sor volt. Ha úgy tűnik fel a költőnek, hogy gondolatait érzékletesebben mondhatja el akkor, ha a vers terjedelmét növeli, ettől sem riad vissza, hiszen a vers hatása nem a tömörségen múlik önmagában, hanem egy kép vagy gondolat minden színét, ízét kibontani képes terjedelem is szükséges ehhez. Ha az előbb arra hoztunk példát, hogy a hatás érdekében versszakot iktatott ki a költő, úgy most éppen az ellenkezőjét mutathatjuk be egy igen érzékletes példán. Az Áldott nyári délután c. vers eredeti fogalmazásában szerepelt egy versszak, amely így hangzott. : Amely akkor hallgatott A néma agyagban, Mikor még nem kelt a kín Szívekben s agyakban? Ezt a versszakot az új változatban így bontotta szét, színesítette és érzékletesítette meg Tóth Árpád : Melyet Isten érzett, a És egy csöppje rácsordult Teremtéstől fáradt A furcsa agyagra, Ifjú Isten s jóize Mely azóta öltözik Ajakára áradt Szívekbe s agyakba, — S mely — óh csillagokból szűrt Titkok lépesméze ! — Ritka órák kincséül Lett az ember része? 11* 163
