Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Vayerné Zibolen Ágnes: Rippl-Rónai íróportréi
A két festményt összehasonlítva, azt a különbséget érezzük, hogy Malonyay mint író és kritikus érdekelte Rónait, míg Szederkényi portréjánál a festő szemét fogta meg a téma : a tompazöld színfolt és a feketeruhás fiatal nő világító arcának és karjának virágszerűsége. Haraszthy Lajos újságíró portréját kell a kronológiai sorba itt beillesztenünk, képét az Ernst Múzeum 1923-as LXIII. kiállítási katalógusában 109. szám alatt találjuk megemlítve, más nyomára nem sikerült ráakadnunk. Haraszthy alig húszéves korában a századfordulón Nagyváradon, majd Debrecenben és röviddel ezután Kaposvárott újságíróskodott. 1906-ban Hárman címmel Kaposvárott jelent meg novellás-verseskötete. 1908-ban költözött Budapestre. Haraszthy Lajos Szederkényi Annával ebben az időben kötött házasságot, így feltehető, hogy portréja feleségének arcképével egyidőben készült. Ady Endre és Rippl-Rónai József barátságának gyökereit is itt kereshetjük, hiszen Haraszthy Lajos Nagyváradról Ady környezetéből került közvetlenül Rónai társaságába. Petőfi és Jókai Mór emlékénél időzünk röpke pillanatig, amikor Roboz István ceruzarajzú képmására térünk rá. 1828-ban született, iskoláit Pápán végezte, ahol Petőfi és Jókai iskolatársa volt. Az 1849-ben megjelent „Kossuth imája a kápolnai csata után" költemény szerzője. 1863-tól haláláig szerkesztette Kaposvárott a „Somogy" című hetilapot. Portréja a lap fennállásának 50 éves jubileuma idején készült, minden bizonnyal éppen az ünnepi alkalomból. Repodukciója 1913-ban jelent meg a Vasárnapi Újság hasábjain. A rajz az agg vidéki szerkesztőt és verselőt ülve, hátát széknek vagy fotelnek támasztva, háromnegyed alakban ábrázolja. Arcát az öregség alakította, hepehupás, megereszkedett vonalú, de markáns, szemöldöke bozontosán védi kortól táskás szemét, haja kócosan keretezi fejét. A jobb felső sarokban hosszabb szöveg és szignatúra olvasható. 6 Ugyancsak 1913-ban jelent meg a 86 éves Roboz István utolsó műve : „A Te sírod körül" címen, ennek a kis könyvnek a fejléceit és címlapját is Rónai tervezte. 7 A tízes éveknek ugyanebben a szakaszában készült két másik rajzot is ide kell beillesztenünk : a képzőművészeti érdeklődésű, finomtollú írót, Szini Gyulát 8 karikírozó túlzással bemutató, kisméretű, halvány ceruzavonásokkal odavetett profilképet és a Feleky Gézát 9 ábrázoló 1913-ban készült szénrajzot. Szini Gyulí' skiccén nincs aláírás, a jobb sarokban lent idegen kézzel írva : „Szini Gyula Világ t. író Nyugat mnkt." Az alig 15 x 11,5 cm-es papírlap szinte csak Rippl-Rónai jegyzetelő humorizáló kedvéről akar tanúskodni, de e pár halvány vonással egyéniséget teremtett, a pisze orrú, cvikkeres, stuccolt bajszú, jókedvű, csúnya, modorosan hoszszű hajú profil eltörölhetetlenül felmerül mindenkiben, aki e rajzot látta, Szini Gyula nevének hallatán. Kevés magyar művészünk útját kísérte olyan osztatlan figyelem, mint RipplRónaiét, a legjobbnevű művészeti kritikusok írógárdája érdeklődésének középpontjában állott, személyével, művészetével, kiállításaival állandóan foglalkoztak, így az olvasók széles tábora is megtanulta, hogy érdekes és fontos, amit alkot — izgalmas minden, ami körülötte történik. (1925-ben például a Színházi Életben arról nyilatkozik, hogy miért visel hosszú hajat.) 10 Rippl-Rónait viszont mindenki érdekelte aki körülötte forgott, nem utolsósorban azok, akik művészetét értékelték és támogatták. 1912-ben jelent meg a Nyugat kiadásában Eeleky Géza gyűjtemé6 „Az én aranyos és kedves Pista bátyámnak régi, régi szeretettel és igaz tisztelettel Rónai, 1913. jún. 5. 7 BERNÄTH AURÉL: így éltünk Pannoniában. Bp, 1956. 55. 1. 8 Ceruzarajz, papir, 15 x 11,5 cm. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum tulajdona. « Szénrajz, papír, 31 x 21 cm. 10 Színilázi Élet, 1925. 41. sz. 21. 1.
