Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Vayerné Zibolen Ágnes: Rippl-Rónai íróportréi

kiállításhoz fűzött megjegyzéseiben. „A 89. számú Osvát Ernő, a lélek-látó. Azon döbbenünk meg, mennyire testi, a fölfelé vágyó feje, a csontja, a bőre, a pirosas árnyalattal. Mi mindig csak a szemét keressük, a tekintetét. Itt a kritikust elemzi a festő, rokoni, ihletés részletességgel." Ugyancsak érdekes Elek Artúr írása, melyben ő is behatóan foglalkozik Rippl-Rónai íróportréival, s közöttük Osvátéval. „Rónai arcképei nem annyira jellemtanulmányok, mint inkább festői elképzelések. Magyarázó arcvonalfejtegetések helyett az ember testiségének magáról megfeledkezett pillanataiban való ábrázolása . . . Épp ilyen kevéssé jellemtanulmány az Osvát Ernő arcképe is ... Rajta olyan kifejezést rögzített meg Rónai, amely bizonyára nem jellemző Osváth erélyes fejére. De nem is ez érdekelte rajta a művészt, hanem, ami különben csak kivételes percekben mutatkozik rajta: a rejtett színessége, az arc, az orr piros foltjai az ezüstös haj árnyékában."

30 Ez a két ellentétes vélemény — a gyakorlott szemű kritikus és a szép szavakkal játékosan fogalmazó író tollából született. Mi éppen a kritikussal kívánunk itt szembeszállni. A festő hálás modellt kapott Osvátban, a ragyogó fehér és puhán omló haj, a lágyabb karakterű színes arc festői részleteket rejtett magában, de amellett a makacsvonalú száj és áll, a szem átható, valóban lélekbe látó nézése minden szigorú és száraz festésmódnál hívebben jellemzi Osvátot, a kritikust. Az Ernst Múzeum 1923-as kiállításán már ott szerepelt a többi mellett az ifjú Szabó Lőrinc arcképe

37 is. Visszhangját a lapok hasábjain hiába keressük — a modell személye még nem hívta fel magára a látogatók figyelmét. Rippl-Rónai az irodalom ösztönös ismerője már őt is lefestette azok között, akiket úgy jellemzett, hogy „országunkat kultúrájában elismertté teszik". — E képmás ismét új hangot képvisel a sorozatban. Lágyabb karakterű, a formákat nem határolja fekete kontúr. A már s*zinte szokásosan kék háttér helyett nápolyi sárga szín öleli körül a sötét kabátos alakot — festői megoldásában Osvátéhoz áll közel. Ripplnek örömet okozhatott a simán fénylő, dús haj festőisége.

38 E képmás Rippl-Rónai mély emberismeretének dokumentuma, ő itt az embert, a benne megérzett tehetséget és akaratot ábrázolta — míg az előző négy portréban az alkotó munkában eltöltött évtizedek súlyos eredményeit is. 36 ELEK ARTÚR, : Rippl-Rónai József új témái. Nyugat, 1923. II. 468—470.1. 37 Papírlemez, pasztell, 52 x 42 cm. Szabó Lőrincné tulajdona. 38 Szabó Lőrinc három vagy négy ízben látogatta meg a művészt pesti és kaposvári műtermében, amíg a kép elkészült. Szerette volna portréját Rónaitól megszerezni, de Miklós Andor megelőzte — tőle kapta ajándékba egy későbbi karácsony alkalmából. (Szabó Lőrincné szíves közlése.)