Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Vayerné Zibolen Ágnes: Rippl-Rónai íróportréi
pacsirtákkal és varjakkal, belekomorlik a regényíró busa, megrázó feje, a kövérségtbsn is férfias, jellegzetes művészarc. Olyan, mintha öröktől fogva lenne, csak most találkoznánk vele. 30 Jóval kevesebbet tudunk Babits Mihály mellképének cl előzményeiről. A Móricznál plasztikusabban kialakított fej összeszedettsége, a kéz meditáló egyéniséget eláruló tartása — a portré karakterhűsége a mester és a modell mély rokonszenven alapuló barátságát bizonyítja. — A háttér itt is kék, mint az előbbinél, a költő ruhája sötét — a középpontban apró kis háromszög, a fehér ing kivillanó foltja vonja magára a figyelmet." Kosztolányi Dezső előbb idézett kritikájának néhány derűs sora e portréval kapcsolatos kedves hangú emlékét idézi fel : ,,Az irók, kik ezen a kiállításon szerepelnek, külön érdekelnek, mert képeik keletkezéséről tudok egyetmást. Nyáron Babits Mihállyal találkoztam a dömösi papkertben, hol a magas fűben, szilvafák alatt már hajnalban kopogott szorgalmas írógépe. Feltűnően nagy volt a haja s azt tanácsoltam, kissé nyírassa le. 0 rázta a fejét. Nem szabad, panaszolta, nem lehet, megtiltotta valaki. Az orvos ? Nem. A költő ? Az sem. Kicsoda ? A mester, ki pingálni kezdte. Két hónapig láttam aztán, amint viseli, rendeletre, meleg és zilált, természetes parókáját, melyet ősz elején el is vitt a művésznek. Becsületesen sáfárkodott. Egyetlen hajaszála sem hiányzott. Mégis valami baj történt. O, ki betegen ült le a képhez, közben a vidéki nyugalomban megedződött, lesült. Orvosa nagyon meg volt vele elégedve. De a festő nem. Az kétségbeesetten látta, hogy arcáról eltűnt a gyönyörű naspolya-szín, szemgödreiből az érdekes rozsdazöld árnyék, s meggyógyult, ami egy modelltől legalábbis tapintatlanság. Sokáig kellett dolgoznia a piktornak, míg a képet is valahogy kigyógyította. — Most itt ül a 94. számú vásznon, oly nyugtalanul, mintha röpülne, s fürtje száll-száll az idegesség szelében. Édesanyja talán másnak tudja őt. Az azonban, ki sohasem látta, csak verseit olvasta, fölismeri." A kép készüléséről még egy dokumentum maradt : az 1941-ben megjelent Babits-emlékkönyv fényképei között látjuk azt a felvételt, melyen Babits Mihály Rippl Kelenhegyi úti műtermében egy zsöllye mélyére húzódva, kezét tenyerébe támasztva sok-sok kép és hangulatos összevisszaság közepette ül — szemben vele egy festőállvány mögött a mester dolgozik. Schöpflin Aladár puhakalapos képmása is 32 192S-ban készült. Figurája kisebb, mint Babitsé és Móriczé, s míg azok önmagukkal foglalkoznak, saját gondolataikkal — Babits nyitott szemmel befelé néz, Móricz félig hunyt szemhéjjal zárkózik el a külső benyomások elől —, addig ő a nézőre figyel szigorúan és kritikusan, „szemében mestersége fürkész termékeny bizalmatlanságával." 33 Schöpflin arca szögletesebb síkokból alkotott, keményebb és a fotel sötét háttere is arcának zárt karakterét hangsúlyozza. A foteltámla mögött ismét kék a háttér, de a ruha, az ing és a kalap itt világos — drappos-szürkés —, így az egész hatás derűsebb, mint az előzőké. E képmás kétszeri ülés alatt készült el. E harmadik portrénál újból csak felmerült a hajviselet problémája. — Schöpf lin a második alkalommal puha kalappal a fején érkezett, és a festő, mint saját maga dicsekedett vele később, örömmel csapott le a hirtelen jött ötletre : kalappal a fején fogja lefesteni, inkább átfesti a rövidre nyírt, katonásan felfelé fésült hajat, mert az annyira fantáziátlan és olyan kevéssé „írós". 34 Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztőjének portréját 35 említi még Kosztolányi a 30 KOSZTOLÁNYI DEZSŐ : írók, festők, tudósok. Bp. 1958. II. 226—228. 1. 31 Papírlemez, pasztell 54 x 43 cm. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. 32 Papírlemez, pasztell, 51 x 40 cm. Schöpflin Aladárné tulajdona. 33 Kosztolányi Dezső : i. m. 34 Schöpflin Aladárné szíves közlése. Schöpflin Aladár portréját a művész ajándékba adta, csupán a keret árát számította fel — talán 23 koronát — meséli a visszaemlékező özvegy. — Parkas Zoltán visszaemlékezése szerint Schöpflin Aladártól, éppen úgy, mint Móricz Zsigmondtól 100—100 koronát kért arcképeikért Bippl. 35 Papírlemez, pasztell, 52 x 42 cm. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.
