Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Mezősi Károly: „A jó öreg kocsmáros" fiatalabb árendás és kocsmabérlő korában

Az alapos bizonyítás példája, hogy az egyik panasz alkalmával az „Árendás 3. meg hitelt tanúival, tökélletessen bé bizonyította" az egyik vádlott tilalmas pálinkamérését. Ezért a „Törvények ereje mellett" 12 váltócédulabeli forint büntetésben marasztalták el.

42 — Ugyanekkor, de másik esetben Petrovits István „az el fogatott bor vivő Asszonnyal" bizonyította be, hogy az egyik lakos kurtakocsmát tart. A büntetés szintes 12 Ft volt.

43 A fentieken kívül 1832-ben még két alkalommal foglalkoztatta Szabadszállás bíráját és tanácsát a Petrovitstól feljelentett egy-egy „tilalmas pálinka mérésbe tapasztalt" személy ügye. Már egész sablonossá vált jegyzőkönyvi szövegezéssel foglalták mindkettőt írásba és vetették ki a 6—6 Ft büntetést. A „summássabb büntetést" itt is kilátásba helyezték.

44 Az ez évi utolsó ilyen tárgyalás azonban már ismét tömegper volt. Petrovits István 9 vádlottat idéztetett a bíróság elé tilalmas pálinkamérés miatt, s kérte a „Törvények értelméhez képpest" megbüntetésüket. Közülük hetet 6 forintnak „tüstént leendő le fizetésébe" marasztalt el a bíróság, kettőt pedig, mivel saját termésükből főzött pálinkát mértek, s a tiltott mérés nem bizonyult rájuk, felmentettek.

45 1833-ban valamivel csökkent a kurtakocsmák száma. Petrovits István panaszára ekkor 5 alkalommal 10 személy került ilyen ügyben bíróság elé. Igaz, hogy ez év október végével szabadszállási kocsmabérlői működése is letelt, s talán Petrovitsot is az ilyen sok kellemetlenséggel járó peres ügyektől való szabadulás vágya indította arra, hogy a bérlet további folytatására már nem vállalkozott. 1833. jan. 11-én mindjárt ismét 5 ember állt a bíróság előtt, akiket Petrovits István árenda tor „részint Pálinka, részint Bor mérésben, tilalmas Kurta Kortsma tartásban tapasztalt." Két személyt 6 Ft, hármat pedig 12 Ft azonnali lefizetésére büntettek.

46 — Megszokott eset volt a következő tárgyalás is. Két személy szintén 6—6 Ft büntetést kapott, s ezt az árendásnak kellett megfizetniük.

47 Feltűnőbb per volt az, midőn Petrovits István a volt vendégfogadós, Tóth József megítéltetését kérte, „ki ide való lakos nem lévén, tsupán tsak Commorans létére, bort és Sert mér." — A bíróság a 12 Ft büntetésen kívül a megkezdett hordó sört is az árendásnak ítélte ; „hogy pedig jövendőre nézve is, az efféle, már általa gyakorlásba vett dobzódásra — más ki tsapongásokra, alkalmatosságot szolgáltató tettének vége szakadjon", mivel különben sem itteni lakos, s a múlt év őszén is csak tavaszig engedték meg az itt maradását, meghagyták neki, hogy „Szent György Napjára, magának szolgálatot keresni, — sa' városból ki takarodni el ne mulasson."

48 •— Áz ilyen szakmabeli kocsmáros már sokkal veszedelmesebb és kártékonyabb kurtakocsma-tartónak bizonyult, s a város vezetősége erkölcsi okból, a kicsapongások megszüntetése végett is szükségesnek vélte az eltávolítását. Ha valaki nem volt „lakos", mint Petrovits István, ilyen könnyen kitették a szűrét egy-egy kiskun városból. Egyetlen esetben tilos pálinkamérés miatt egy asszonnyal szemben a szokásos 12 Ft büntetésen és pálinkás hordójának a megmaradt pálinkával együtt az árendás részére való odaítélésen kívül, az elzárást is alkalmazta a bíróság. 6 órai árestomra azért büntette, mert „itt a Tanátsi törvény Szék előtt, magát a Tanátsi te42 Ugyancsak 1.832. ápr. 13-án, 114. sz. határozat. — A hatósággal kapcsolatos ügyekben ez időben általában a váltócédula-forint szerepel, úgyhogy e tanulmányban említett minden esetben ez értendő. A kor pénzügyi viszonyairól Petőfi családja a Kiskunságban I. Félegyházi életük c. tanulmányomban szóltam. 43 Uo. 116. sz. alatt hozott ítélet. 44 Uo. 1832. jan. 26-i tanácsülésen 166. és nov. 30.-Í tanácsülésen 230. sz. ügy. 45 Uo. 1832. dec. 11-i tanácsülésen 235. sz. ítélet. 40 Uo. „Protocollum 36.", 14. sz. határozat. 47 Uo. 1833. jan. 15-i tanácsülés. 25. sz. 48 Uo. 1833. febr. 20., 67. sz.