Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Baróti Dezső: A XVIII. század ízléséről

köznapi témák keresését például a rokokó miniatűr-vonzalom kapcsán is lehet emlegetni, a szerelmi problematika hangsúlyozása pedig a felvilágosodás új etikájához való hozzákapcsolás helyett egy kis általánosítással minden esetben az élvezeteket hajhászó arisztokrácia megnyilatkozásának fogható fel. A szétválasztás nem kismértékben attól függ, hogy vajon a felvilágosodást és a körülötte kialakuló új szépségeszményt a barokk vallásos-heroikus világához mérten hanyatlásnak, vagy pedig egy jelentős fejlődés új szakaszának fogjuk-e fel? Azok a historikusok például, és ilyenek bőven akadnak, akik az irracionalizmus ködképei iránt vonzódnak, és a felvilágosodás tiszta rációjának érvényesülését pedig valamilyen alacsonyabbrendű dolognak tartják, természetesen az érvek egész seregét szállíthatják ahhoz, hogy a világosság századát le siècle des petitesse-nek, a jelentéktelen apróságok századának nevezzék.

11 Ezért kell szabatosan elhatárolni azt, ami valóban kicsi ebben a nagy században, de úgy, hogy a fürdővízzel a gyereket mégse öntsük ki. Az elmondottak részletesebb kifejtést és főképp alaposabb dokumentációt igényelnének, mint amennyit e sorok megszabott terjedelme megenged. Szeretnénk azonban azt hinni, hogy e hiányosságokat egy sajátos esetnek, a magyar rokokó problémájának, egyébként szintén csak vázlat-igényű megvizsgálásával, legalább részben pótolhatjuk. * Legelőbb a magyar irodalmi rokokóval kapcsolatos jellemző felfogásokat szeretnénk röviden áttekinteni. A kérdés egyetlen monográfusa

1- azt a már előtte is hangoztatott és azóta is általánosan elterjedt felismerést összegezi, hogy irodalmunknak nincs határozott jellegű rokokó korszaka. Felfogása szerint a rokokó ízlés első halovány nyomait Faludi költészetében ismerhetjük fel, valami kevés a franciás és a deákos költőknél is előcsillan belőle, virágzásának igazi időszaka azonban 1794 és 1805, tehát az Uránia megindulása és Csokonai halála közé esik, uralmának tetőpontját azután főként a németes írók műveiben éri el, a magyar rokokó legkiemelkedőbb egyénisége pedig Csokonai Vitéz Mihály. Azt. hogy Csokonai rokokó költő, számtalan változatban megfogalmazták. Oláh Gábor például, aki egyébként az irodalmi rokokó fogalmának első igényesebb hazai szálláscsinálója, egyik megejtően megírt, de erősen vitatható tanulmányában a debreceni poétát egyenesen a versailles-i udvar hajporos, parókás világának magyar költőjévé stilizálja át. A Lilla-dalok költője ebben a beállításban már nem is a közhelyszerű magyar Watteauvá, hanem a magyar Boucher-vé torzul, s ezt a semmivel sem igazolható képtelenséget végül azzal a megokolással akarja elfogadtatni, hogy a rokokó század egyébként is a színlelés, a szerepjátszás kora. ..nemcsak a hajporos haj hamis, hanem a szó, sőt a gondolat is. . ." Hogy Csokonai Debrecen homokjában ..éppen a versailles-i udvar rokokó művészetét álmodta magyarrá", ez szerinte csak az „ellentétesség törvényének ad szomorú igazságot."

1:i Oláh Gábor megállapítása azután újabb meg újabb megfogalmazásban hullámzik tovább. ,,ő a mi rokokónk. . .", olvassuk Kosztolányi Csokonairól írt tanulmányában s bár közben kiderült, hogy az, amit Oláh Gábor a Lilla-dalok költője franciás rokokójának nevez, annak édes-kevés köze van a franciákhoz, jórészt olasz és német poéták hatása, — a rokokó Versailles képe azonban még az olyan kitűnő világirodalmi tájékozódású szerzőnél is tovább kísért, mint Szerb Antal volt.

14 Horváth János alapos és megfontolt elemzése viszont 11 Vö. pl. JOËL : i. m. 12 HARSÁNYI ISTVÁN : Rokokó ízlés a magyar irodalomban. Sárospatak, 1936. 13 OLÄH GÁBOR : Csokonai és a rococo. Budapesti Szemle. 1916. 14 Magyar irodalomtörténet. Bp., 1934. 254. 1.