Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Balkányi Enikő: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon

A VÁLT ERDÉSZHÁZ. VAJDA JÁNOS-KIÁLLÍTÁS Az erdészlak sok viszontagságot, háborút, méltatlan elbánást szenvedett falai közt 1955-ben rendezett be a Petőfi Irodalmi Múzeum a környezet hangulatához illeszkedő, kedvesen meghitt emlékmúzeumot. A ház bejárata közvetlenül a kicsiny, barátságos konyhába vezet, ahol szép búboskemence, Fejér megyei parasztbútorok, virágos mázas tálak, tarka cserepek otthonos, derűs hangulatot teremtenek. A konyhától balra és jobbra fekvő két szobában a költő ifjú- és érett korának képekben, műveiből kiemelt idézetekben, egykorú nyomtatványokban, folyóiratokban és válogatott tárgyi emlékanyagban megelevenedő története foglal helyet. Az 1848. március 15-i eseményeknek és a forradalom vezéralakjainak képei, a szabadságharc érdekes tárgyi emlékei s Vajda életének, költészetének ezekkel összefonódó mozzanatai alkotják az első szoba legmegkapóbb mondanivalóját. A fiatal Vajda rajongó, szenvedélyes tisztelete Petőfi iránt, az ifjú lélek izzó lángolása a forradalomért, a szabadságharc bukása után az ország felemelésének, műveltsége, ipara fejlesztésének célkitűzései, a Gina iránti lobogó szerelem, majd a politikai és irodalmi ellenfelek iránti vad harag tartotta lázban ellentmondások közt gyötrődő lelkét. S a szenvedélyek viharos kitörései között az élet és halál, mulandóság és öröklét problémái marcangolják egyre sötétebb magányosságában. A Virrasztók, a Luzitán dal, a Végtelenség, a Húsz év múlva, az Üstökös és a Jubilate — de nem kevésbé az Önbírálat és a Polgárosodás is — e

gy~

e

gy hatalmas momentuma e nagytehetségű s kínzó problémái számára megoldást nem lelő szellem vívódásainak.