Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Balkányi Enikő: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon

nyaraló vendégek vidám zsivajától, a múzeum iránt érdeklődők lépteitől hangos ma a régi park, ahol néhány évtizeddel ezelőtt a nagy mesemondó sétálgatott magában s szövögette regényeinek szálait harmatos nyári reggeleken, csendes alkonyatokon. Magafaragta cifra botja végén a piciny kis ásóval meg-megturkálva egy-egy kemény rögöt a kedves rózsafák tövében, kifordítva a földből egy-egy tolakodó gyomocskát, járta be a kanyargó kerti utakat s kalandozott el tekintete az akkor még szabadon elébe táruló tó ezerszínű, széles tükrén. 15 év nyara hívta ide újra és újra a legragyogóbb képzeletű mesemondót ; ennek az áldott levegőjű vidéknek csodatevő ereje varázsolt egészséges pírt halvány arcára ; ennek a háznak tiszta csendje, derűs nyugalma lopott újra és újra vidám fényt kék szemébe. Itt szövődött az öregedő költő és a szép lenhajú ifjú leány romantikus szerelme, az ifjúságtól búcsúzó, érettkorú férfi és a mellbeteg, rajongó leány lázas szenvedélye. Ez az élmény kelt örök életre az e házban született „Aranyember" halhatatlan lapjain. A szenvedély lángja a beteg kislány halálával kihunyt, de emléke él a „Senki szigete" csodálatosan szép idilljében. Füreden, vagy legalábbis részben Füreden írta legolvasottabb regényeit, a „Mégis mozog a föld"-et, a „Jövő század regényé"-t. Közben újságot, folyóiratot szerkesztett, írói termése ezekben az években gazdag, tevékenysége sokoldalú volt. A Balaton látványa maga nem hagyott mély nyomot műveiben. Száz kötetre terjedő írásainak sokezer lapján viszonylag kis hely jutott a szép magyar tengernek. Képzelete szívesebben időzött soha nem látott, álombeli tavak partján, de a füredi kedves ház és környéke a maga test- és léleküdítő csendjével termékenyítőleg hatott alkotó lángelméjére. A nyaraló a svábhegyi villával és a pesti nagy lakással együtt komoly anyagi megterhelést jelentett a gyakran pénzzavarral küzdő író számára, ezért hosszú fontolgatás után végül is eladta. Sokáig idegenek, majd távoli rokonai laktak benne, a felszabadulás után még évekig hivatali helyiség céljaira szolgált. 1954-ben rendeztük be falai közt — az épületet eredeti alakjába visszaállítva — a nagy író emlékmúzeumát. Az emlékmúzeum kiállítási anyaga részben a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Jókai-hagyatékból, részben a füredi villa eredeti berendezéséből, kisebb részben a Bakonyi Múzeum és a Történeti Képcsarnok letétjeitől olvadt essze haimonikus egységgé. A három oldalról üvegfalú, napfényes előcsarnokon áthaladva tágas, szép terembe lépünk. Szemben velünk 48-as zászlók, közöttük a falon Jókai szavai : „Minden, mi szép, minden mi fönséges, e szóban : forradalom, benne van." A fiatal Jókai személye elválaszthatatlanul összeforrt március 15., Petőfi, Vasvári, a magyar márciusi forradalom emlékével. Ez a terem gazdagon áradó folyamban önti elénk az emlékeket, amelyek Jókainak a 48-as forradalommal, a szabadságharccal összeszövődött kapcsolatait tárják fel. A szoba közepén a pesti Jókai-házból származó szépmívű asztal üveglapja alatt sorakoznak március 15. eseményei, úgy, ahogy azok Jókai életével összefonódtak : a forradalom jelentős alakjait ábrázoló képek, eredeti röpiratok, nyomtatványok, a 12 pont, amelyet Jókai fogalmazott, a menlevél, amelynek segítségével a bujdosó Jókai Pestre menekült, tardonai tájkép, melyet bujdosása színterén festett a forradalmár Jókai. 1848 eseményei a későbbi nagy regényíró legolvasottabb regényeiben keltek új életre. Ezek a művek, a magyar szabadságmozgalmak és a világszabadság témáit feldolgozó nagy regényeinek illusztrációi, a szabadságharc csatajelenetei a falakon, a tárlókban ugyanezeknek a műveknek első kiadásai, továbbá az író apró emléktárgyai a 48-as időkből, 48-as honvéd és felkelő nemes egyenruhája és a gazdag kéziratanyag együttesen színes, tanulságos képet nyújt a fiatal Jókai forradalmi szerepéről s a szabadság ügyének tett szolgálatairól.