Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Balkányi Enikő: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon
„Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet : Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok ! gyönyörű vidékek ! Vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első mosolygását Szülém forró kebelén : Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú örömit, gondjait, Eltem vidám reggelén. Bánatos érzésssel nézek vissza rátok. Ti szelid szerelmek s vidám nyájasságok Örömmel tölt órái! Nem ád vissza nékem már semmi titeket! Evezzem bár körül a mély tengereket Mint Magellán gályái. . ." E sorokkal vesz búcsút a fiatal Berzsenyi Dániel a bájos, szelíd dombhajlatok vidékétől, a simogató napsütésben, kék párákban fürdő, lankás Kemenesaljától s hagyja el „kergetve álma tarka képét" a hetyei szülőházat. Egyházashetyén, a szép fekvésű, tiszta kis faluban a legifjabb nemzedék is meg tudja mutatni a házat, ahol Berzsenyi Dániel született. Ragyogó szemmel, büszke öntudattal igazítanak útba a kicsiny ház felé a keménykötésű, pirospozsgás legénykék. — Száraz babérkoszorú fakult szalagjait lengeti a szél a házfalba süllyesztett •emléktábla alatt : „Itt született . . .", s a ragyogó tisztaságú emlékszobába lépve meghatottság érzése vesz erőt rajtunk. A gyönyörű hajlású öreg boltívek, a kicsiny ablakok, a helyiség nemes arányai a messze múltba ragadják a képzeletet s a szoba kis méreteihez szabott egyszerű kis tárlók és falitáblák tartalmas, színes anyaga elénk varázsolj? a költő életének, munkásságának jelentős mozzanatait. A félköríves falmélyedések egykorú metszetek után készített színes grafikái a XIX. század elejének társadalmi és gazdasági életét, Berzsenyi környezetét elevenítik meg. A tablókon gondosan válogatott idézetek a költőnek a dunántúli tájjal, szülőföldjével, a természettel kötött bensőséges kapcsolatáról adnak számot. Kortársai, barátai arcképei, hozzájuk írt versei, a leveleiből kiemelt sorok végigvezetnek a falusi magányba visszavonult költő fejlődésén. Kiemelkedő jelentőségű költeményeinek nagyított kéziratfotói kora nevezetes történelmi, társadalmi eseményeinek képeivel párosítva szemléletesen tárják elénk, milyen közvetlenül érzékelte Berzsenyi korának mozgalmait, s hogy hagytak ezek nyomot életműve kimagasló alkotásaiban. A tárlók könyvei, folyóiratai, Berzsenyi tanulmányaiból, gazdasági irataiból, családi levelezéséből válogatott darabok a niklai magányban kétségek és vívódások közt költővé magasztosult embert, a gondos családapát, a szántók és szőlők körültekintő gazdáját, s a mindjobban elszigetelődő, szemlélődő filozófust hoznák közelünkbe. A független munkára, saját otthonra, családi életre vágyó Berzsenyi elhagyta gondtalan, vidám ifjúságának e kedves tanyáját, a szép Kemenesalját, s a dús Somogyországban, a niklai családi birtokon telepedett le. A iSomogyság jóltermő szántóföldjei, selymes legelői, finom borokat csorgató szőlei lettek immár örökös társai az emberektől mindjobban visszahúzódó, munkájának •és családjának élő gazda-költőnek, aki azonban élete végéig hordta szívében a csillapíthatatlan visszavágyódást a boldog gyermekkor mosolygó tája, az örökre elhagyott szülőföld után. Mély melankóliával írja a magányos költő :
