Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Szántó Judit: József Attila hagyatékából

SZÁNTÓ JUDIT JÓZSEF ATTILA HAGYATÉKÁBÓL József Attila dedikációi Évkönyvünk első kötetében (1959) közöltem a fiatal kommunista mártírnak, Braun Évának ajánlott Külvárosi éj c. kötet ajánlósorait. A második ajánlás kedves gúnyolódással utal a költő olvasóinak ,,nagy" táborára (1. kép). 1933-ban József Attila az Óda és a Város peremén versek megírása után Kosztolányi Dezsőről szóló nagyobb tanulmányt készült írni. A tanulmány az alábbi sorokkal kezdődött : Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét, alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai. Mi is ősiek és modernek vagyunk, európai magyarok. Mérnökök, üzletemberek, szántóvetők és költők népe . . . A tanulmány nem íródott tovább, mert József Attilát ebben az időben nagyon sok bántás, nyomorúság, mellőzöttség érte. Pedig szerette Kosztolányit, aki annyi emberi tapintattal fogadta hosszú időn keresztül családi asztalánál, és olyan természetességgel kínálta ünnepszámba menő ebédéit, mintha azt a fiatal költő hasonló vendéglátással viszonozhatná. De túl a vendéglátásokon, Kosztolányi, ellentétes szemléletük ellenére is, mindig sokra becsülte József Attila tehetségét és kulturáltságát, maguk közt szeretettel a „tudás megszállottjának" nevezte, s talán ő volt az, aki a gyakori közös vitákon keresztül is a legtöbbet nyújtott abból, amit egy költő adhat a fiatalabb költőtársnak. Jellemző az is, amit a Medvetánc c. kötet gyűjtőívén írt róla : József Attila karakán, gyöngéd, izgága, emberi, mérges, ellágyuló, komoly és humoros lélek. Anyagát, a szavakat, pedig meg tudja tanítani, hogy minden esetben kezesen simuljanak szeszélyeihez és hangulataihoz. Mindez azt jelenti, hogy költő. Kosztolányi.