Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Sonkoly István: Ady verseinek megzenésítései

ADY SONKOLY ISTVÁN VERSEINEK MEGZENÉSÍTÉSEI A dallam a verssel együtt él évezredek óta. Homerostól a kievi mondakörig énekli a nép a hősi énekeket. Egyenlő értékű-e a szöveg a dallammal? Ezt nem mondhatjuk el mindig, gyakran kerekedik az egyik a másik fölé. A népdalok világában is akad nem egy, melyben a szöveg egyszerű, esetleg értelem nélküli toldalékszócskákkal bővül, viszont dallama szárnyaló — Bartók szavait idézve — ,,kis terjedelmében egyenlő értékű Bach fugájával, vagy Mozart szonátájával." Viszont a műdalok világában akadunk nagyértékű költői remekekre, így pl. Goethe-versekre, amelyek korukban Zelter s mások hétköznapi zenéjével terjedtek el. A legszerencsésebb egyesülés természetesen az, ha a vers egyenlő értékű a dallammal. A magyar költők versei továbbélnek a zenében. Sokszor évszázad múltán dallamosítják a költői remekeket. Kölcsey, Berzsenyi egyes versei csupán a XX. század második decenniumában lelik meg méltó muzsikájukat Kodály műdalai sorában. E „Megkésett melódiák" zenei intonációja természetesen nem idézi a régi írók korát, mert a XX. század légkörében fogannak. Ady példája ritkaság, még életében bűvkörébe vonja a zeneszerzőket. Alig akad fiatal zeneszerző, aki ne Ady versmegzenésítéseiben csiszolná formaképző technikáját. Míg kortársai, Babits, Szabó Lőrinc versei alig lelnek visszhangra a zenészek közt, Ady költészete a dalok, kórusművek egész áradatát hívja életre. Aki észrevétlenül haladt is el annak idején mélységes lírája mellett, azt is magához vonzza bízvást sok dallamosított költeménye. Az Ady-dalok értéke és típusa egyaránt különböző. Vannak közöttük műkedvelő próbálkozások, de olyan költői értékek is, mint Kodály Akik mindig elkésnek c. kifejezésteljes vegyeskara. Ady lírájának mély zeneisége, érzelmi felfokozottsága rokonit ja a muzsikusok tömegét. A Csokonai és Petőfi dallamosítások sokaságát már most, halála után negyven évvel megközelítik mennyiségileg is az Ady-megzenésítések. Ám ez a tény csak úgy magyarázható, ha elismerjük a verssorokban szunynyadó zeneiséget. Mint a hamu alatt a parázs, úgy rejtőzik a zene a verssorokban. Zenébe kívánkoznak sorai, akár Csokonai, Petőfi s mások költeményei. A műdalok sorát a jogászból dalkomponistává lett Reinitz Béla nyitja meg. Apjához hasonlóan megszerzi a jogi doktorátust, de a zene teljes énjét betöltve meghódítja őt s egész életére leköti a dalköltészet mellett. Mint a Népszava zenekritikusa 1909-től éber szemmel figyeli Bartók és Kodály kibontakozását. Eleinte még eredetiséghajhászással vádolja Bartókot (1909. XI. 23.), azonban 1910-től kezdve egyre elszántabb erővel küzd Bartók és Kodály műveinek elterjesztése és helyes értékelése érdekében. Az 1919-es Tanácsköztársaság alatt vezetőpozíciót nyer, s kinevezi Kodályt a Zeneművészeti Főiskola helyettes igazgatójává. Bár megértője az új zenei törekvéseknek, azonban magáévá ritkán teszi az új zenei