Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Éder Zoltán: Ismeretlen adatok Babits 1919-es magatartásának következményeihez
Valériától és Komjáthy Aladártól tudom, — akik ebben az időben állandó érintkezésben voltak vele —, hogy ha valaki előtte a háború nem menthető borzalmait próbálta érvekkel mentegetni, magyarázni, a vita során annyira kikelt magából, hogy hangos „jajj"szavak szakadtak fel belőle. Hosszú éveken keresztül, nem egyszer mikor egész más témáról volt szó, hirtelen minden átmenet nélkül „jaj"-t kiáltott, mintha fizikai fájdalmat érzett volna. Költészetében az első tiltakozás a „Fiatal katona" című verse volt. Ezt követte a „Játszottam a kezével" c. vers király- és háborúellenes kicsengésével. 4 Ennek következményeként „Dunántúli" (Rákosi Jenő) hírlapi támadásai után kénytelen volt elhagyni a tisztviselőtelepi gimnáziumot, — mint aki alkalmatlan az ifjúság hazafias nevelésére. — Ezután jöttek híressé vált háborúellenes versei. A „Húsvét előtt" (megjelent a Nyugat 1916. április 1-i számában), a Fortissimo (a Nyugat 1917. március 1-i, éppen e versért elkobzott számában). A Fortissimo miatt az ügyészség istenkáromlás címén emelt vádat ellene. — Erre az időre esik szorosabb barátsága Szabó Ervinnel és kapcsolata a Huszadik Század körének radikális politikusaival. — 1918-ban — még jóval a háború befejezése előtt — fordítja le és ismerteti meg a magyar olvasóközönséggel Kant „Az örök béke" című művét, melynek bevezetése alkalmat adott számára újabb éles állásfoglalásra a háború ellen. Mindezek után lelkesen köszöntötte az 1918-as forradalmat, mint a háború borzalmainak végét, az „örök béke" korszakának új reményét. Türelmetlenül várta a háborúért bűnösen felelős Habsburgok eltávolítását a trónról. Ennek dokumentuma az „Éljen a köztársaság " című kiáltványa, amelynek közzétételét a gyorsan pergő események megelőzték. 5 Messze vezetne végigkísérni a forradalmak idején kifejtett rendkívüli aktivitását 6 . Ehelyütt csak arra a két mozzanatra szorítkozunk, amely a jelen dokumentáció tárgyát képező bűnügyi eljárás alapjául szolgált. Az egyik a „vörös katedra", a másik a forradalom idején írt egyetlen cikke. Az egyetemi tanári katedrát a Tanácsköztársaság idején Lukács György népbiztos meghívására foglalta el. A rendelet a Tanácsköztársaság című hivatalos lapban jelent meg 1919. május 17-én és így szólt: „A közoktatásügyi népbiztos a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán: . . .Babits Mihályt a modern magyar irodalmi és világirodalmi tanszékre. . . egyetemi rendes tanítóvá nevezte ki." Babits első egyetemi előadását azzal a mondattal kezdte, hogy „meghajtja a tudomány komoly zászlóját a forradalom vörös lobogója előtt" 7 . Az a cikke, amely a későbbi államrendőrségi eljárás alapjául szolgált, az „Uj Világ" című ifjúsági folyóirat 1919. I. évfolyam 1. (februári) számának 3—7. lapján jelent meg. 8 A cikk a következőképp hangzik: 4 Az a feltevés, hogy a vers korábbi keletű, téves ; Babits sajátkezű feljegyzésével bizonyítható hogy 1915 nyarán írta. 5 Megjelent a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság Irodalom-Tudomány című folyóiratában 1946. május. Itt azonban kimaradt a szöveg utolsó mondata: „Amíg király lesz, mindig lesz háború!" 6 Előadásokat tart a Társadalomtudamányok Szabad Iskoláján, a Budapesti Kereskedelmi Akadémián. Résztvesz a Közoktatásügyi Szaktanácsban, a Magyar Nemzeti Tanács irodalmi és művészeti szakbizottságában, a Középiskolai Kulturális Egyesületben, a Nyelvtudományi és Irodalomtudományi Kutatók Szövetségében stb. — az OSzK Kézirattárában olvasható dokumentumok szerint. 7 Vö.: Nyugat 1919. II. kötet. 920. 1. 8 A folyóirat első számámk írói között találjuk a Nyugat munkatársai közül; Barta Lajost, Elek Artúrt, Kosztolányi Dezsőt, Móricz Zsigmondot, Schöpflin Aladárt. Az alább közölt ügyészségi iratokból kitűnik, hogy az Uj Világnak ez a száma már 1920-ban nem volt fellelhető. Az egyedüli hely, ahol a folyóiratot megtalálnom sikerült, a Munkásmozgalmi Int. Könyvtára volt.
