Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Egri Péter: Az adott világ varázsainak mérnöke
feledkezett meg arról, hogy az 1918—19-es forradalmak bukása után, a féüg feudális és rohamosan fasizálódó nép- és nemzetellenes úri osztály reakciós restaurációja idején milyen demokratikus vívmányokat kell kiharcolni. Bartók, világképét tekintve kétségkívül elsősorban Ady Endre rokona, de egy olyan Ady Endréé, aki nem hal meg 1919 januárjában, hanem megéri mind a 18-as, mind a 19-es forradalmat, mindkét forradalom bukását, az úri Magyarország restaurálódását és fasizálódását, a magyar és a nemzetközi fasizmus hatalomra kerülését és bukását. 16 Ezért Bartók — bár világképe nem azonos József Attiláéval — semmiképpen sem valamilyen kétes értékű, a kor burzsoá dekadenciájától fertőzött muzsikus — a sematikus szemlélet nem is olyan régen ennek tekintette —, hanem olyan nagy haladó művész, akinek életműve számos rokon vonást mutat József Attiláéval. József Attila személyesen is ismerte, szerette és nagyrabecsülte Bartókot. 17 Németh Andor szerint József Attila Bartók Medvetáncának (1908) meghallgatása után, annak hatása alatt írta meg a maga Medvetáncát (1932) 18 Szabolcsi Bence pedig rámutat azokra a mozzanatokra, amelyek a két művet „hangban, indulatban, ritmusban és dinamikában" rokonítják, 1 " és finom elemzéssel közelíti Bartók Az éjszaka zenéje (1926) című zongoradarabját József Attila Téli éjszakájához (1933).-° További érdekes közös vonásokról vall József Attila Bartókról tervezett tanulmányának ránk maradt terve, 21 melyhez Demény János fűzött értelmező magyarázatokat. 22 E tanulmány — mely olyan erővel védi Bartókot, ahogyan csak a művészi rokon védi a rokont — hetedik pontjának címe („Petőfi verse: Tied vagyok, tied hazám") félreérthetetlenül rokonítja Petőfi és Bartók hazafiságát. A tanulmány legérdekesebb és egyre visszatérő gondolata azonban a disszonancia-probléma. „A régi konszonanciát csak érteni vélik" — határolja el József Attila Bartókot (s vele az egész modern művészetet, sajátmagát) attól a művészettől, amely nem képes a jelenkor rendkívül bonyolult ellentmondásait a maguk teljességében visszaadni: „csak disszonancia által lehetséges alkotás". A disszonancia-probléma József Attila számára a szó szoros értelmében probléma: „A szellem általában csakis probléma formájában van adva: a szellem, a tudat: a lét probléma formában való jelentkezése" — írja, és: „A disszonancia tulajdonképpen probléma". Minden probléma önnön megoldásának irányába nehézkedik, megoldását kívánja, megoldására utal. „Probléma nélkül annak megoldása nincs, tehát konszonancia sincs." „A konszonancia nem egyéb megértett disszonanciánál.'''' „A nem-zenéből értjük a zenét. Egyes zenészek Bachból próbálják megérteni Bartókot. Ez lehetetlenség. Bach olyan, mint a szokás. Ha valaki szokásból tesz valamint, a szokásnak az értelmét csak úgy foghatja föl, ha egy eredeti helyzetet fog föl (probléma) és old meg. 23 Tehát Bartókból érthető meg Bach és nem fordítva. "A disszonancia-problémát József Attila a költészetre is kiterjeszti: „Lényegében minden hasonlat disszonancia, mert csak különböző dolgok hasonlítanak és csak hasonló dolgok különböznek." Ezzel megkaptuk — és épp József Attila tollából — azoknak a törekvéseknek elméleti foglalatát, amelyek Ady, József Attila és Bartók művészetét annyira jellemzik. Mind16 Révai József : József Attila költészetéről. Kortárs 1958. jun. 11. évf. 6. sz. 819. 1. Tanulmányom 1958. nyarán került nyomdába s így az Akadémia őszi József Attila ülésszakának anyagát és Szabolcsi Miklós: József Attila, Derkovits Gyula, Bartók Béla c. tanulmányát még nem vehettem figyelembe. 17 Szabolcsi Bence : József Attila dallamai. Csillag. 1955. máj. IX. évf. 5. sz. 903. 1. és Szántó Judit szóbeli közlése. 18 Németh Andor : József Attila. Cserépfalvi kiadó. 1942. 129. 1. 19 Szabolcsi Bence : József Attila dallamai. Csillag. 1955. máj. IX. évf. 5. sz. 904. 1. 20 Uo. 905. 1. 21 József Attila összes művei III. k. 277—8. 1. Sajtó alá rendezte: Szabolcsi Miklós. 22 Demény János : József Attila Bartókról. Kortárs. 1958. máj. II. évf. 5. sz. 661—669. 1. 23 Az én kiemelésem. E. P.
