Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Illés Lászlóné: Karinthy Frigyes első regénye

közönség számára. Ez a vélemény nagyrészt helytálló. Ha megfigyeljük a tízéves Karinthy regényében: egész Európa főhatalmai összefognak a vállalkozás sikeréért; az utazással kapcsolatba kerül Szerbiától Oroszországon keresztül az amerikai Unióig minden állam. Az űrrepülés ügye nagygyűléseken, nemzetközi összejöveteleken zajlik. A 14 éves Karinthy regénye a „Nászutazás a föld középpontja felé" hasonlóan a nemzetközi tőke segítségével valósul meg; a tengerfenékre szállni készülő „süllyhajó" búcsúztatására megjelenik az Egyesült Európai Államok főminisztere. Hiba volna mindebből azt a következtetést levonni, hogy Karinthy kozmopolita világpolgár volt. Kétségtelen, hogy szemlélete mindvégig, még a fasizmussal szemben is polgári maradt, mégis a fenti problémát nem egyszerűsíthetjük le, meg kell látnunk az abban rejlő haladó gondolatot is; azt, hogy Karinthy a tudományt, a művelődést, az emberiség békés előrehaladását nemzetközi ügynek, valamennyi nép ügyének tartotta. Sohasem értette meg, hogy ezt az ügyet a munkásosztály képviseli igazán; de a józan észt mélyen tisztelő szellem megóvta attól is, hogy irracionális, misztikus eszmékbe bonyolódjon. Mint láttuk, már 9—10 éves korától haláláig kutatta szomjas lelke a Merkúrtól és Faremidótól a tengerek mélyéig és a nyolcadik dimenzióig az elromlott földi élet megjavításának, az emberi boldogság megteremtésének nyitját. Útközben humoros kedvvel, vagy szatirikus hangulattal leplezett le minden ósdit; de az igazi utat sohasem tudta megtalálni. Megdöbbentő vallomásában, a „Karácsonyi elégiá"-ban számolt le minden ifjúkori hitével és minden összeomlott reményével. Bizonnyal saját kisdiák álmaira gondolt, amikor papírra vetette: „Mindenki lázasan készült ennek a századnak elején Erre az ünnepi napra, mikor az ember lesz úr a világon . . .ne legyen fennakadás. Élvezni, élni, csinálni minden pazar örömét,... S fantáziateremtette világait mind bejárva így kellett mégis válaszul jajdulnia: „Mit tettél ártatlan szivemmel, gyalázatos kor, felelj meg."