Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Illés Lászlóné: Karinthy Frigyes első regénye

Szaday (Brenner) Hugó 1923—24-ben Karinthy magántitkára, irományai rendezésének, levelezésének, folyó ügyeinek intézője volt. Szaday 1955. szept. 6-án kelt levelében felajánlotta megvételre a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a birtokában lévő Karinthy anyagot. Az így előkerült anyag közt találhatók Karinthy Heine fordításai, Crommelynck Cocujének fordítása, a Kötéltánc kéziratának egy része, a Madách tanulmány (Nyugat, 1923) kézirata; feljegyzések, s végül az egyik legfontosabb az „Utazás a Mercurba" c. regény is. Szaday közlése szerint a regényre az íróasztalfiókok tartalmának rendezése közben bukkant rá. „Az asztalban sikerült rendet teremtenem. Hátul egyik fiók és az asztal hátlapja közé szorulva, egy keményfedelű kis füzetre bukkantam. K. F. gyermekkorában irott fantasztikus regénye volt, gépírással, saját illusztrációival. „Utazás a Mercurba." Szemrehányóan csóváltam fejem, elborzadtam arra a gondolatra, hogy ez is máglyára kerülhetett volna. (A szakácsnő papírgyűjtési szenvedélyéről van szó. I-né.) Karinthy azonban inkább azon csodálkozott, hogy a kis füzet egyáltalán megvan még. Kértem, engedje meg, hogy a füzetkét magamhoz vehessem. Karinthy, — ma is előttem a kép — zsebredugott kézzel süllyedt az ablakon át a Körtér forgatagába azután rámnézett. — Jó. De maguknak nincs szakácsnőjük ? Megnyugtattam, hogy belátható időn belül nem is lesz." így maradt fenn az elveszettnek hitt, 9—10 éves korban írt kalandos regény, amelynek emléke ott kisért a felnőtt Karinthy írásaiban, emlékeiben, a faremidói utazásban is. A kis kötet 104)< 70 mm nagyságú, 52 lapból áll; s barnás könyvkötőpapírral kötötték be, lapjai kettős hajtogatásúak, s három kapoccsal fűzték őket egy kötetbe. A fedőlapok jelenleg különállnak, egyes lapok és a szegélyek is szakadozottak, de nem hiányosak. A regényt kékszalagos írógéppel Karinthy nővére, Gizi másolta, aki akkor gépírónő volt. A fedőlapon — mint az „igazi" könyvhöz illik— az ár is szerepel 1 frt 51 kr. Egyébként a regény első sora is jelzi a „komoly" szándékot ; „Oly kötetet bocsátok sajtó alá. .. " írta a kis Karinthy, majd kézírással átjavította: „Oly történetet akarok elmondani.." szövegre. A fedőlapon kézírással 1897/98 (nyilván iskolai év) jelzés szerepel, ami megfelel az eddigi adatok szerint a regény keletkezési ill. átdolgozási idejének. A mű két részből áll, harmincnégy fejezetre oszlik ; előszó, bevezetés és tartalomjegyzék is kisérik. A kétrészes beosztás nem felel meg az alcímnek (A Merkur csodái. A Tejút megközelítése) mert az utóbbi vállalkozás csak a kötet utolsó negyedében foglal helyet. A regényt Karinthy sajátkezűleg illusztrálta. Két színes, öt tintával vagy tussal rajzolt egész oldalas kép, tíz szövegközti kép teszi szemléletesebbé a történetet. Már az Előszó jelzi az alig tíz éves kisdiák lelkében élő világot: „Oly történetet akarok elmondani, amelyről nem kérdezhető, megtörtént-e? Már a címéről is látni, hogy nem... Nem mutattam, nem fitogtattam, hogy igenis én tudok egy módot, oda elutazni. Nem is csináltam könyvemben számításokat, nem azt akartam mutatni, hogy hogyan kell a Merkúrba utazni, de azt, hogy gondolatban milyen lehet. A gondolat a legjobb léghajó. Pillanat alatt ott vagyunk, ahol akarunk, s százféleképpen tudjuk a dolgot ecsetelni. Nem kell tehát e könyv tartalmára gondolni, hogy az igaz, összeszedtem azt a keveset, amit tudunk a Merkúrról, a többit a gondolat mondta meg, olvassuk azért figyelemmel. A szerző" Ezután hozzáfog, hogy elmondja: „.. .a híres Rodenoi Frederico történetét,annak az embernek, aki halált megvető bátorsággal, inkább dacolva a világgal elutazott a Merkúrba, hogy aztán a 8o