Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Éder Zoltán: Ismeretlen adatok Babits 1919-es magatartásának következményeihez

ha megvalósul végre a „népek hazája": akkor nem hiába ontották a szívek vérüket, még ha a nemzetük belepusztul is, még ha minden nemzet belepusztul is. Mert az Emberiség előbbre való, mint a nemzet! És talán jó is, hogy pusztuljanak a nemzetek, amelyeknek nevében halomra ölték a Szent Emberiséget, kínozták és keresztre feszítették az Isten képmását. Legyünk férfiak, lássunk és mondjunk ki mindent szabadon! Nem a hazafiságra tanít bennünket az Idő ! Emberiségre tanít ! A Haza nevével rútul visszaéltek. Jelszónak használták a gyilkolásra, babonának, mely a bűnöket takarta, szájtömő kócnak, a szabad szó ellen. És talán azért bűnhődik a Haza. Legyünk férfiak, mondom, és mondjuk ki nyíltan: igenis, vétett a nemzet az Emberiség ellen! Vétett, mert gyenge volt: mert eszközül adta magát azoknak, akik üzletből és gonosz megszokásból az Emberek szabadsága és a népek jogai ellen szövetkeztek. Vétett, mert elhagyta ősei hagyományát, akik három száz esztendőn keresztül mindig csak a Szabadságért vivtak. Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat,... És a világháború esztendeiben a Rabság zászlóit hordozták itt. Ó, büszkén kiálthatott még Vörösmarty Magyarországa az egész világhoz: Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált! mert az a Magyarország a szabadságért küzdött és szenvedett! De a mi Magyarországunk szolga volt és zsarnok — mert a szolgák egyúttal mindig zsarnokok is. És ezért kell bűnhődnöd, ó hazám! Azzal a mértékkel mérnek most neked, amivel a Te uraid mértek nevedben másoknak. És beteltek rajtad a Vörösmarty szörnyű jóslatai. „Legbátrabb fiaid elestek a csatán." A megmaradtakat Vad inség kergeti... Széles határod is Görcsöt kapott: Mindinkább befelé Vonogatod.. . De hát ebbe nyugodjunk bele, magyarok ? Belenyugodjunk abba, hogy vétkeztünk, és most megbűnhődünk? És hogy, ha eljön A jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán: az nem nekünk jön el? Reánk nincsen szüksége az új világnak? Hagynak bennünket eltűnni a földről ? De hát mi vétkeztünk-e igazán : mi, a nép ? Lehet-e egy népet felelőssé tenni ? És lehet-e egy népet eltüntetni ? Elvehetnek tőlünk földet, amennyit akarnak. De nem a föld a haza; és nem szabad abba a tévedésbe esnünk, amibe a régimódi háborús „hazafiak" estek: akik ezrével áldozták föl a szent magyar életeket a területért, az élettelen földért. Nem a föld maga szent, nem a föld a haza: a föld csupán lakhely, üzlet és gazdaság. Ami a földben szent: az emberek emlékei.