Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Balkányi Enikő: Delhányi Zsigmond: Adatok Petőfi Sándor életrajzához

tak. — Két évvel későbben 1883 (sic!) tavaszán, az országgyűlés alatt szinte feljött Pozsonyba, ekkor én Neumann Károllyal laktam, magunkhoz vettük lakásba, én ágyamat neki adtam magam a földön feküdtem, mint színész jött ide, eleinte megosztottuk vele szegénységünket, későbben az országgyűlési beszédek leírásánál részt vett, itt annyit keresett, hol napról napra eléldegélhetett. Pozsonban ekkor Fekete színésztársulata játszott a ligetbeni arénában, ide szeretett volna Petőfi bejutni ; de nem sikerült neki, csak mikor Egressi Gábor feljött vendégszerepelni s őt Vahot Imre bemutatván ajánlotta, ekkor már néhány költeménye megjelenvén s feltűnést keltvén neve ismeretes kezdett lenni, s Egressi közbenjárására Fekete szerződtette foglalóul tíz ftot adván neki. Nagy örömmel jött ezt nekünk Sándor jelenteni. Következő napon levelet kapott Nagy Ignácztól, melyben ez felhívta, jönne a Külföldi regénytár számára fordítani ívenként 16 ftot ígérvén neki. Ekkor kivált Neumann Károly rábeszélésének engedve, a tíz forintot visszavitte Feketének s lement Pestre 1843 Junius havában. — Pozsonybani időzése alkalmával történt, hogy a német színház igazgatójához is folyamodott felvétel végett, én vezettem őt Pokornihoz, a színház igazgatójához, ez humánusan fogadta, beszélt vele németül, de kijelentette, hogy magyaros kiejtése miatt nem igen használhatná őt a német színpadon. Ugyanekkor költeményeit ajánlotta Wigándnak megvételre, ez is visszautasította, s pedig azok között már több megvolt, melyek későbben megjelentek. — Pozsonból Pestre ment, de mivel ott állítása szerint a fordításban hol barátai, hol egyébb látogatói által gyakran munkájában megzavartatott, nyárra Gödöllőre vonult, innen egy alkalommal kirándult Héviz-Györkre, hol akkor Horváth Károly iskolatársunk, azon időben Felső-Szelei tanító, szülei látogatása végett időzött, ezzel átjöttek Domonyba, lakóhelyemre, s onnan együtt tettünk két kirándulást Galga völgyén Penczre Csörföly Lajos iskolatársunkhoz, kinek kedves szülei és szeretetreméltó leánytestvérei körében pár napot töltöttünk. Duka és Szada felé Gödöllőre. Petőfi egész úton igen derült, kedélyes hangulatban volt, ő is velünk együtt csizmáit lehúzván mezítláb gyalogolt, ekkor még ő is magastetejű kalapban. Vándorlegényeknek nézett mindenki, Dukán egy szobaleány, kivel Petőfi incselkedni kezdett, így is czímezte. Gödöllőn nála megháltunk. Ez volt utolsó találkozásom Petőfivel. A kézirat hitelesítő szövege: E kézirat néhai Delhányi Zsigmond szarvasi főgymnasiumi neves tanár (meghalt 1900 okt. 4) eredeti feljegyzése Petőfi ifjúkori életéből, a kinek ő nemcsak kortársa, de Aszódon osztálytársa, egyik szive szerinti barátja is volt. Szentes 1910 jun. 5. Petrovics ev. lelkész és esperes.