Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Magyar költészet — mai magyar grafika

Magyar költészet — mai magyar grafika Irodalomtörténeti kiállításokon fontos szerepet játszik az illusztrációs anyag; közvetlenebbé, gazdagabbá, maradandóbbá válik az élmény, ha a verset kép kíséri. Kiállítási munkánk során nem egyszer nyomasztóan éreztük a versekkel egyenértékű egykorú és újabb illusztrációk hiányát. Arany János-Emlékkiállításunkon a múltszázadi klasszikus illusztráció-sorozatot, Zichy Mihály, Székely Bertalan rajzait s néhány kisebb mester sikerült művét mutathattuk be. Nehezebb feladat elé állította a Múzeumot a múlt évben rendezett Ady-kiállítás. Itt alig-alig kapcsolhattunk képeket a versekhez, mert bár többen próbát tettek Ady verseinek illusztrálásával, de maradandó megoldást csak néhány művész talált. Az 1958-ban megnyílt József Attila-kiállítás rendezése során kitűnt, hogy a kevés dicséretes kivételtől eltekintve, a legnagyobb proletárköltőnk sem ihlette képzőművészeink sorát kongeniális alkotásokra. Egyre világosabbá vált: szükség van arra, hogy a képzőművészet és költészet szunnyadó kapcsolatát felébresszük és alkotóművészeinket, elsősorban grafikusainkat és festőinket a klasszikus költészetünk körül váró munkára serkentsük. Nem mondhatunk le a jó és kifejező illusztráció élménygazdagító erejéről és esztétikai hatásáról sem kiállító munkánk során, sem kiadványaink tervezésénél. Szükségünk van a kísérő képekre — újakra, régiekre egyaránt. Az egykorú rajz a múlt emberét, a korhangulatot és a stílusegységet tolmácsolja híven, klasszikus költészetünk új illusztrációi a mi nyelvünkön szólaltatják meg az elmúlt századokat és friss csengést adnak a régi hangoknak. — Feladatot kerestünk, amely művészeink képzeletét megmozgatja s ami figyelmüket a magyar klasszikus vers témáira irányítja. Felvetettük egy új illusztrációkkal díszített magyar versantológia gondolatát. A tervhez a Népművelési Minisztérium Művészeti Osztálya nyújtott támogatást. 1957. decemberében közel negyven — idősebb és fiatalabb — művész előtt ismertettük az antológia és az illusztrációs kiállítás tervét. Kifejtettük, hogy inkább a tartalmat kifejező hangulat érzékeltetésére, vagy egy-egy jellemzőnek talált motívum kiemelésére, mint sorok és versszakok szószerinti megjelenítésére gondolunk. Nem kötöttük meg sem a technikát, sem a képformát. A kiválasztásra átadott vers jegyzékben 160 vers szerepelt Janus Pannoniustól Szabó Lőrincig. Ez a keret elsősorban a helyes arányok kialakításához kívánt segítséget adni. A részvételre felkért művészek rövidesen közölték az illusztrálásra kiválasztott versek címét, a jegyzékben felsoroltakon kívül saját ötleteiket is. Egy-egy vers illusztrálására többen is vállalkoztak. A bejelentések egyeztetése és az azonos választásokból következő aránytalanságok kiigazítása után a Minisztérium kiadta a megbízásokat egyes versekhez két-két, de sok esetben 4—6 illusztráció elkészítésére. Fél év telt el az első megbeszélés után, mire az első lapok elkészültek. Művészeink a megbízásoknak szinte hiány nélkül eleget tettek és a kezdeti lelkes hangulat és alkotókedv a megvalósítás során sem lankadt. 364 lap gyűlt össze, mintegy negyven művész munkájából, Aczél Ilona, Bartha László, Bognár Árpád, Csernus Tibor, Csohány Kálmán, Darvas Árpád, Ék Sándor,