Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Vargha Balázs: Vajda Juliánna emlékkönyve 1816—1818. A Csokonaikultusz történetéhez
szál aprólékosan kipontozott rajza van. Mindkét felragasztott rajzot a könyvkötő vaknyomásos szalagdísze keríti be. A kötetet — ezt a két rajzot is beleszámítva — 8 vízfestmény díszíti. Négy rajzon virágos díszítés, virágkoszorú látszik, meglehetősen hasonló festési móddal. Az egyik virágos rajzon két galamb is van, nagyobb hatás kedvéért. Ezek a rajzok mind Sárospatakon keltek. Festési modoruk azonos, de mivel a hozzájuk írt monogrammok nem azonosak, azt kell hinnünk, hogy a pataki kollégium egy ügyes rajzolója mások nevében is rajzolt az emlékkönyvbe. Stílusban szintén hasonlít ezekhez a rajzokhoz egy eltérő témájú illusztráció: sírdomb, halálfej, félig leomlott kőfal, és egy különös hegyes oszlop, amelyhez talán Napóleon Egyiptomban zsákmányolt obeliszkje szolgált mintául. (49a) Egészen elütő modorú a hatodik kép: a szürke szín árnyalataival festett képzeletbeli épület gótikus ablakkeretekkel. Az épület mellett egy fa áll, az egykorú akvarellekre jellemző aprólékos lomb-ábrázolással, szintén szürkében. Ez az utóbb említett két kép, a halálfejes sírdomb és a gót épület — Berzsenyi korai verseiből is tudjuk — stílust jelöl ebben a korban: a német preromantika hatását. A kötet versei általánosabbak, közönségesebbek annál, hogy a sirkultusz és a középkorbamerengés felszínre kerüljön bennük, de mint alább látni fogjuk, alaphangjuk egyértelműen szentimentális. Az emlékkönyvben mindent összevéve 110 verset olvashatunk. Ebből 35 vers ismertnevű költő műve (négy vers kétszer is szerepel), 35 a kéziratos dalirodalom máshol is előforduló darabja. A többi nem azonosítható, részben műköltői vers, részben diákos rögtönzés vagy jelentéktelen verstöredék. 4. Ismert költök versei A névről ismert költők közül Csokonai érdekel bennünket elsősorban, ha az emlékkönyv Lillája nem azonos is Csokonai Lillájával. A 45-ig sorszámozott első verssorozat 42. és 43. számú verse Csokonaié, a harmadik másoló kézírásával. A 27a-b lapon a Barátságos búcsúvétel olvasható, 42-es sorszámmal, cím nélkül. Mint említettük, ez jellegzetes emlékkönyv-vers, másolataival már az 1790-es évektől kezdve gyakran találkozunk gyűjteményekben. Eredeti címe nélkül esetleg szerelmes bucsúvételnek is értelmezhették. Nem lehetetlen, hogy a másoló szándékosan helyezett csupa búcsúzó, elválás miatt kesergő verset sorozata végére (így a 44-es számú vers: Elmégy tehát szegény lélek). A Baráti bucsuvételt meglehetősen sok kisebb változtatással írták bele az emlékkönyvbe. Forrása tehát nem a nyomtatott szöveg, az egyébként is ritka Diétái Magyar Múzsa volt, hanem egy kéziratos másolat. A kézről-kézre terjedő versek módosulásának jellemzésére idézzük a legjobban eltérő sort: Diétái Magyar Múzsa : Mostan kedves szined tán utolszor látom Emlékkönyv : Mostan pedig képed utóllyára látom A többi változtatás ennél is jelentéktelenebb. A 27b—28a lapon Csokonai: Egy kesergő magyar című versének másolata található. Címe nélkül ez még könnyebben félreérthető; a sok szerelmes panaszvers társaságában nyilván más jelentést tulajdonítottak neki, mint Csokonai, mikor megírta. A változtatások itt erősebbek, néhol a szótagszámot is elrontják:
