Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Vargha Balázs: Vajda Juliánna emlékkönyve 1816—1818. A Csokonaikultusz történetéhez

Az idézett szemelvényekkel nagyjából ki is merítettük a kötet emlékkönyv-jellegű anyagát. A versek nagyrésze azonban nem ilymódon, egyenkénti személyes bejegyzés formájában került bele a kötetbe, hanem sorozatos másolással. Öt, névvel, vagy monogrammal nem jelzett verssorozat van a könyvben, öt különböző kéztől. Tematikájukban természetesen ezek is hasonlók az emlékkönyv-versekhez: szerelmi vallomások és panaszok, de az emlékeztetés itt elterelődik a beíró személyéről az énekekre, versekre, amelyeknek csak az ad személyes vonást, hogy esetleg közösen énekelték. Az első sorozat tíz verset tartalmaz, folyamatos sorszámozással (4a—10a). Ezután új kéz következik, (nyilvánvalóan későbben, mert a számozást továbbviszi) 11-től 34-ig (11a—24a) 35-től megint új kéz folytatja a versmásolást, a 45-ös sorszámig (24a—28b). Ezt követi — egy személyes bejegyzés után — a negyedik sorozat írója, aki nem számozza a verseket. Itt találjuk a legtöbb névszerinti utalást Lillára, Julira, a Vajda Jultsa név is itt szerepel. A sorozat tíz versből áll (30a—38b), köztük több nagyterjedelmű lírai vers is van. Ez a másoló minden vershez címet ír, s mivel nagyrészt ismert költők verséről van szó, azt is megállapíthatjuk, hogy a nem tetsző, udvarlásra nem alkalmas címeket önkényesen meg is változtatja. Az utolsó verssorozat írója új sorszámozást kezd. Ez a legnagyobb sorozat eredetileg legalább 45 verset tartalmazott, a későbbi kitépések miatt azonban ennél a sorszámnál megszakad s a negyvenöt versből közben is hiányzik több vers és versrészlet (46b—65b). 3. Az emlékkönyv leírása Vajda Juliánná emlékkönyve jelenlegi állapotában 66 lap terjedelmű, de a kitépett, vagy ollóval kivágott lapok csonkjaival együtt 90 lapot számolhatunk meg benne. (11, egyenként 8 lapból álló ív, s a két előzéklapnak a 8. ívhez hozzáragasztott párja.) 2, 3, vagy 4 lap hiányzik az 1, 2, 4, 5, 7, 8, 9 és 10 ívből. Az utolsó ívből csak két ép és két megcsonkított lap maradt. A levelek kitépésének számtalan oka lehet. Mivel itt nem politikai érdekű szövegekről van szó, ez esetben a kevésbé izgalmas okokat kell számításba venni. Elmázolódott a rajz; valakinek megtetszett a vers, vagy a rajz és ellopta; féltékeny barátnő semmisítette meg az őt érdeklő lapot; a beíró méltatlanná tette magát a tulajdonos hölgy előtt arra, hogy neve az emlékkönyvben fennmaradjon... És így tovább. A kitépessél három vers töredékes lett. A kötet utolsó lapjait egészen barbárul szaggatták ki, megcsonkítva egy Csokonai-vers szövegét, s megsemmisítve a záró verssorozatnak legalább 6 lapnyi anyagát. Mindezek a sérülések, hiányok későbbi eredetűek lehetnek. Az emlékkönyv 100x150 mm nagyságú, eredeti zöld vászonkötésben, amely azonban erősen megfakult, elrongálódott. A fedőlapra ragasztott nyolcszögletű fehér papírlapon vízfestésű virágdísszel körülvett írás látszik, eléggé elmosódva: „Hogy végkép el ne felejtkezz Lilla! s róllam megemlékezz Ha gyász sújtja (?) éltemet E koszorúba emlékül Érzékeny szivem jeléül Fel irom a nevemet. M. A. d. 24a Mai 1816" A kötetben olvasható első vers dátuma „13. Jan. 1816 S. Patakon" — a kötéstábla felirata tehát későbbi ennél. A kötés hátlapján hasonló nyolcszögletű papíron egy rózsa13 Petőfi Múzeum évkönyve 193