Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Sára Péter: Levelek Anton Strakától

Lesehradu cseh író is kiadott egy gyűjteményt Torsa címmel. Fordításokat tartalmaz a világirodalomból. A magyar költők között Ady is szerepel egy verssel. Eddig 11 Ady vers van lefordítva (az említett kötetek alapján) kétszer, 1 Ady vers háromszor, 3 Ady vers négyszer. Háromszor került fordításra az „Akit én csókolok" c. vers, négyszer vannak lefordítva a következő versek: Vér és arany, — Az én két asszonyom, — A Halál rokona. Ami a fordításokat illeti, tudod, hogy két iskola áll egymással szemben: a szigorú, hű fordítások iskolája, a versmérték, rímek, sorok és egyebek lehetőleg pontos lemásolásával s az ú. n. átköltés iskolája, amely a fordító nyelvén akar olyan jó verset adni, amely az eredeti gondolatait tartalmazza, de teljesen a fordító nyelvéhez és verseléséhez alkalmazkodik. Tény az, hogy a cseh nyelv más mint a magyar. Keményebb, sok benne a mássalhangzó s a verstechnika is más. Az igaz, hogy mindkét nyelvben a hangsúly a szavak első szótagán van, de már a cseh nyelvben a hangsúly mindig átmegy a prepozícióra. A cseh elöljárók mind rövid szótagok (do, na, za, ve, se, ze) s ha a szó első szótaga hosszú, a hangsúly akkor is a rövid elöljárón van. Ez bizony zavarja a vers muzsikáját és nehézségeket okoz. Az eddigi fordítók közül Müller az eredeti utánzására törekszik, néha a vers rovására, Elpl határozott átköltő, Marko gyenge költő és gyenge fordító, Lukác elsőrangú, ámbár nem mindenben értek vele egyet. Megteszem Neked — ha érdekel — hogy majd egyszer elküldöm összehasonlításul a mi fordításunkkal együtt az eddigi fordításokat is. Mi a középutat keressük. Hű fordítást akarunk, az eredeti vers ritmusával, rímeivel — az a baj, hogy Ady ebben a tekintetben gyakran önfejű s az eddigi szabályok szerint pongyola — de egyben jó cseh verset is akarunk nyújtani. Ez nem könnyű feladat. De már nekivágtunk, s kitartunk. Bevallom, a cseh Ady kötettől nagyon sokat várok Az érdeklődés igen nagy s akik az eddigi fordításokat olvasták, el vannak ragadtatva. Cikkekre, előadásokra, felolvasásokra is gondolunk Adyval kapcsolatban, ehhez szeretném Reinitz megzenésített Ady verseit. Már néhány Ady fordítást küldtem Neked, nem tudom melyek voltak azok. Kettőről magad teszel említést, nagyon helyes megjegyzésekkel kapcsolatban. Majd annak idején kitérünk rájuk. Hartllal abban állapodtunk meg, hogy a verseket Ady kötetenként vessük fordítás alá. Az első Ady kötettel (Új Versek) én már készen vagyok. 24 vers nyers fordítása már munkában van. Öt vers már teljesen készen van, hat van korrigálás alatt, a többin H. dolgozik. Hartl tőlem szószerinti nyers fordítást kap az eredeti Ady vers „kottájával" rímeivel, szótagszámának megjelölésével. H. ezek alapján lefordítja a verset s visszaadja nekem. Ez a korrigálás állapota. Én újból egybevetem a fordítást az eredetivel, megjelölöm a hibákat s közösen keressük a kijavított, végleges verset. Ezt a végleges verset azután odaadom a hivatalunkban dolgozó fiatal cseh költőknek, hogy bírálják meg, jó cseh vers-e (ezek nem látják a nyers fordítást s a korrigálásokat). Ezenfelül a verseket elolvastatjuk az irodalomszerető „közönségnek" férfiaknak, nőknek. S most még a legnagyobb örömünkre kedves feleségeddel együtt Ti is résztvesztek az előzetes kritikában, amelyet nagyon kérünk s nagyon figyelembe fogunk venni mindent, ami Tőled jön. Azután, amint ebben Hartllal megegyeztünk, Téged kérünk föl arra, hogy a cseh kiadáshoz annak idején megfelelő magyarázó és kritikai, esztétikai előszót is írj. Arról is beszélgetünk, hogy majd egyszer kedves Feleségeddel Prágába jönnétek, valamilyen Ady ünnepre, Te előadást tartanál, kedves Feleséged a zenei részben venne részt. De ez a jövő zenéje — egyben az én régi zeném. Leveled zárószavaival teljesen egyetértünk s hiszünk, inkább, mint bármikor, hogy így is lesz. Legközelebbi (még e héten irandó levelemben) elküldöm Nektek az I. kötet eddigi kész fordításait. A korigálásnál, a „Sóhajtás a hajnalban" versnél vannak kételyeim. Eddig Lukác és Marko fordították le. Mindkét fordítást annak idején csatolni fogom. Mi az eredeti ritmusához szeretnénk alkalmazkodni, amit nehéz egyeztetni a szószerinti eredeti szöveggel. Lukác elhagyta az eredeti szótagszámot s evvel együtt a ritmust is. Pl. azt, hogy „és mind a másé" Lukác így fordítja „a kazda patrí inému" — mi ezt