Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
V. Nyilassy Vilma: „Dal a pipáról s más egyébről". Császár Ferenc irodalmi hagyatékának Petőfi-kéziratai
még eleven volt.") 21 már Ferenczi kiemelte a ciklusból s mint mostani adataink bizonyítják, nem a Zsuzsika-idill emléke a Mi foly ott a mezőn} sem! • * * Vissza kell még térnünk a Császár feljegyzésében olvasható 3 pengő forint-ra. Az Aradi Vészlapok jótékony célú kiadvány volt, tehát, mint fentebb is említettük, honoráriumot aligha kaptak az írók. A fennmaradt szerkesztői levelezésből is arra következtethetünk, hogy anyagi érdek nélkül, emberi kötelességtudattal csatlakoztak a költők Császár felhívásához. „Fogadja tőlem [a verset!] olly szívesen — írja Garay —, minő jó érzéssel nyújtom azt át a szenvedő emberiség oltárára"; Tompa is azt vallja, hogy „ha verseimmel, az érintett végre czélt érhetendek: dúsan megvagyok jutalmazva". — Nincs is az Aradi Vészlapok szerkesztői anyagában sehol egy célzás, sehol egy feljegyzés, vagy nyugta (kivéve Laukáét, aki másolási díjat vesz fel a szerkesztőtől!), amely honoráriumra utalna. Egyedül Petőfi április 18-án leadott kéziratán olvasható, hogy „Adtam a költőnek 3 f. p. . ." — Hogy Laukához hasonlóan Petőfi is segédkezett volna a szerkesztési munkában, az nem valószínű. Nem munkadíjat fizetett ezesetben Császár, hanem kifejezetten a költőnek, azaz versekért adta a pénzt. Miért tett Petőfivel kivételt a szerkesztő? Feltételezhető, hogy tudott a fiatal költő nyomorúságos helyzetéről és „honorárium" címen sértés nélkül adhatott neki segítséget. (Szűkmarkú összeg, ha meggondoljuk, hogy még az ugyancsak nem bőkezű Vahot is fizetett 2 forintot Petőfi egy-egy verséért, — a jelzett kéziraton pedig három versszöveg van együtt!) De minthogy Petőfi húsvét előtt már adott négy verset a jótékony célú kiadvány számára, elképzelhető az is, hogy utólag hozott verseit anyagi támogatás fejében ajánlotta fel Császárnak. Akár önként adta a honoráriumot Császár, akár nem, annyit ez a 3 pengő forint is bizonyít, hogy 1844 tavaszán még nem ellenségesen állt szemben Petőfivel. Szerkesztői hatalommal párosult konzervatív ízlését érvényesítette ugyan a fiatal költő versein: rostálta, változtatta azokat; de alighanem remélte még, hogy a „honi poézis mezejének szilaj csikója" idővel majd hámba törhető. A világirodalom szerencséjére nem így történt! 21 Petőfi Sándor összes költeményei. Sajtó alá rendezte Havas Adolf. Bp. 1892. II. k. 482. 1.
