Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

V. Nyilassy Vilma: „Dal a pipáról s más egyébről". Császár Ferenc irodalmi hagyatékának Petőfi-kéziratai

I V. Nyilassy Vilma „Dal a pipáról s más egyébről" Császár Ferenc irodalmi hagyatékának Petőfi-kéziratai. Császár Ferenc, a „műítész", nem számíthatott az utókor különös elismerésére már azért sem, mert Hazuchát tartotta „aesthetikailag legtisztultabb embereink egyikének", akinek „győznie kell", míg — szerinte — pl. Bajzában „csalatkozott a nemzet, s emlékezetéből eltünendik"; — híres Petőfi-bírálatával pedig joggal került már kortársai véleménye szerint is az „aesthetikai antiquáriusok" élére. Császár ítéletében Petőfi, „a művészettől elpártolt músafi már többnyire bűzhödt lapályokon vágtat mindig könnyű pegazával; a' magas Parnassus, az isteni Helikon, hol a' szűz musák tiszta forrási csergedeznek, feledvék. Póroknak, a' pórok legalsóbb, legnyersebb osztályának énekel többnyire a' költő s nem a' népnek; mert feledte: hogy a' nép nem ugyanaz a' betyársággal, az emberiség söpredékével".

1 „Boldog Isten, mire jutánk!" — kiált föl az Alku-ra és a vers lelkes visszhangjára célozva. — „Ha a' magyar már illy sületlenségekben látna jelességet, illyekben venne észre genialitást: le kellene mondanunk végképen azon reményről, hogy valaha Europa művelt nemzetei sorában helyet foglalhassunk."A bírálat mosolyra ingerel, — de figyelmet is kelt, mert Császár szavaival egy lejárt tekintélyét féltő társadalmi korszak, irodalmi izlés hadakozik riadtan a nép egyszerű, tisztán csengő hangján beköszöntő uj költészettel. Császár azok közé tartozik, akik hasztalanul ugyan, de annál makacsabban védik a szalonköltészet „bájvirágokkal" zsúfolt művészeti csarnokát. 1845-ben szólalt meg a nyilvánosság előtt Petőfi ellen, de ismerve fantáziátlan, s már ezért is konzervatív esztétikájának elveit, joggal látták a kutatók Császár kezenyomát már azokon az „igazításokon" is, amelyek Petőfinek az Aradi Vészlapok

s-ban megjelent néhány versén tűnnek elő. 1844 októberében, az árvízkárosult aradi lakosság javára kiadott Aradi Vészlapok öt Petőfi-verset közölt. Ezek: a Vándor élet ; Népdalok: I. Mi foly ott a mezőn? II. Virít a kikirics; Hiú terv; Dal a szivarról. „Tudván azt, hogy Császár Ferenc szerkesztette a Vészlapokat, nem fogunk csodálkozni azokon a simításokon, melyeket Petőfinek ezeken a költeményein tett, amint ő hitte, a finomabb tonus kedvéért, melyek által azonban el is rontotta őket. Ugy látszik, tőle ered a címek módosítása is: Szerelem és pipadal helyett Dal a szivarról és Füstbe ment terv helyett Hiu terv. Természetes azonban, hogy Petőfi, midőn gyűjteményébe fölvette őket, eredeti alakjokat visszaadta. A költemények közül kivált egy ment át 1 Császár Ferenc: Petőfi Sándor költeményes munkái. Irodalmi Őr, 1845. — 4. sz. — 27. 1. - Uo. 29. 1. 3 Aradi Vészlapok. Kiadta Császár Ferenc. Pesten, 1844.