Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Kanyar József—Vargha Balázs: A niklai gazda. Újabb adatok Berzsenyi Dániel életéhez

állt rendelkezésükre becsületük megvédésére hasonló vizsgálat esetén. Megegyezhettek előre a panaszos jobbágyokkal, megfélemlítve, vagy lekenyerezve őket. Tárgyi alapunk nincs arra, hogy Berzsenyit hasonló suskussal gyanúsítsuk. Azt azonban tudjuk, hogy 1812-ben kivételesen súlyos anyagi helyzetben volt, s minden oka meglett volna arra, hogy erélyesebben próbálja bevételeit növelni, jobbágyaitól a szolgáltatásokat megkövetelni. 1812. február 5-én ezt írta Kazinczynak: „.. .nem elég, hogy a Martiusi Patens

1 és a júliusi jégeső tízesztendei iparkodásomat elseperték, még az én vén házom is féligre ledűlt, úgyhogy feleségemmel, gyermekeimmel egy szobába kellett zárkóznom, mely engem minden írástól és olvasástól megfosztott és ezen fatális esztendőmben nyakrafőre új házat kellett építenem, mely ámbár csak négy szobákból és egy konyhából áll, mégis oly sok pénzbe és gondba került, hogy ezen bolond esztendőnek nyomai az én humoromban tartósak lesznek." Ugyanebben a hónapban írta Vitkovics Mihálynak (a Martiusi Parancsolat, a jégeső és a házépítés felemlegetése után), hogy pesti útja attól függ, el tudja-e adni borait.. (Levele 1812. febr. 15-én.) 1812. júliusában pedig apjának számolt be súlyos terheiről, amelyek csaknem „dugába döntötték" gazdaságát. Nyilvánvaló, hogy a többi birtokosokat is hasonló gondok gyötörték a devalváció utáni rossz termésű évben, s ezért is gyűlt össze annyi jobbágypanasz. A gazdálkodás módját tekintve nem volt lényeges különbség Berzsenyi és földbirtokos társai között, de az érzékenyebb, költőre és gondolkodóra valló lelkiismeret, emberiesség mégis megkülönböztette tőlük. A jelentésből is kitűnik, hogy a tárgyaláson ő volt a leghiggadtabb, legmegértőbb. A többiek nemcsak védték magukat a jobbágyok vádjai ellen, hanem viszont-támadásba is kezdtek. Berzsenyit a maga gazdaságának válsága mellett az őt eltartó jobbágyok nyomorúsága is nyugtalanította. Két évvel a megyei vizsgálat után írta, Vitkovicshoz címzett episztolájában a nevezetes sorokat: Van itt is ember, mondd, de milyen ember? ínség, gonoszság néz ki vad szeméből, S lesújt pipádért, hogyha nem vigyázsz. Szemét sötétség, vállát terh sanyarja, S utálja mindazt, aki boldogabb, S mi szép mulatság látni izzadását? Mi szép nekem még rajta szántanom S aszott kezéből lesni sültemet? Ha követett is el túlkapásokat jobbágyai ellen Berzsenyi — sem az idézett jelentésből, sem máshonnan nincs erre bizonyítékunk — sokszorosan jóvátette azzal, hogy műveiben megfogalmazta az egész földesúr-jobbágy viszony tarthatatlanságát, erkölcsi és gazdasági csődjét. V. B. 1 A devalvációt elrendelő császári nyílt parancs