Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Kanyar József—Vargha Balázs: A niklai gazda. Újabb adatok Berzsenyi Dániel életéhez
súlyos betegségére hivatkozva fia „örökös obsittal leendő végelbocsáttatását" kérte a megyén keresztül a főhadi kormányzószéktől. („Naponként jobban érzem, hogy öregségem s gyakori súlyos betegeskedéseim miatt tsekély gazdaságom folytatására elégtelen vagyok.") A kérelem ügyében Bogyay főszolgabíró tett jelentést: „Berzsenyi Dániel úr mind éltes idejére, mind törődött egészségére nézve napjai nagyobb részét a szobában kénytelen tölteni, több betegségeknek ki lévén téve, minden kis időváltozásba a külső levegő egészségének ártalmas lévén. Nagyobb kiterjedő nemesi jószága több helyeken helyheztetvén itt Somogy vármegyében: Niklán, Gombán, Polányban, melyek egymástól kéthárom óra messzeségre helyheztetnek, melyeknek kormányzására maga elégtelen." — A megye ennek alapján újból meleg pártfogással terjesztette tovább kérését a helytartótanácshoz azzal az ünnepélyes indokolással, hogy „a folyamodónak személyes tulajdonságai és érdemei, melyek a hazába esmeretes szép írásaiból is eléggé tudva vágynak, különös tekintetet és pártfogást érdemelnek." K. J. II. A Berzsenyi-család irattára a második világháború utolsó hónapjaiban nagyrészt megsemmisült. A niklai országút mellett álló úgynevezett új kastélyban heteken át német hadvezetőség tanyázott, s ezalatt az addig nagyjából rendben tartott iratanyag szétszóródott. A feldúlt papírhalmaz egyrésze talán még ugyanekkor került fel a kastély padlására. Ide — mint a falubeliek mesélték — iskolás gyerekek jártak fel a következő években turkálni, és sok régi papírost széthordták. 1954 nyarán, mikor meglátogattam Niklán Berzsenyi Dániel leszármazottjait, mindenkitől azt a felvilágosítást kaptam, hogy az iratokból semmi sem maradt fenn, kár is kutatni utánuk. Bár a családtagok és a falubeliek tájékoztatása alapján nem sok remény volt arra, hogy előkerülhetnek lappangó iratok, körülnéztem a két kúrián, a régin, ahol a Berzsenyi utódok laktak, s a több lakásra osztott új kastélyban. Az új kastély padlásán több halomban állt a poros tégla- és maltertörmelék. Semmi olyan holmi nem volt a tágas, üres padláson, ami felkeltette volna a figyelmet, csak az a néhány rongyos papírszelet, amely az egyik törmelékhalom alól kikandikált. Betemetett iratok egy nagy költő utódainak padlásán — itt alaposan körül kell nézni, bármilyen kicsi is a valószínűsége, hogy magának Berzsenyinek írásait rejti a kupac. Érdemes volt könyékig belekotorni a törmelékbe. A családi irattár roncsai kerültek elő innen. Sok érdektelen gazdasági, jogi irat a múlt század végéről, de kb. ötven darab figyelemreméltó iromány is, a költő idejéből, sőt még korábbi évekből. Közvetlen irodalmi érdekű írást egyet sem találtam, úgy látszik ezeket külön helyen tartotta a család. De a nyugták, adóslevelek, robot-feljegyzések — nem egy közülük a költő kézjegyével — sa családi leszármazási táblák feltétlenül jelentősek a család története és Berzsenyi életrajza szempontjából. Az 1954-ben talál iratokat a Petőfi Irodalmi Múzeum vásárolta meg a Berzsenyiörökösöktől. Néhányat felhasználtak a niklai és egyházashetyei Berzsenyi-kiállításon de egyelőre az egész anyag kiadatlan. A niklai leletből ezúttal egyetlen darabot kívánok ismertetni, amely talán a legérdekesebb az irodalomtörténet kutatója számára. Datálatlan, aláíratlan másolat ez egy jelentésről, a niklai birtokosok és jobbágyok vitája ügyében. Lehetséges, hogy az eredeti példány is elő fog kerülni a Kaposvári Állami Levéltárból. A Levéltár vezetőjének, Kanyar Józsefnek értesítése szerint a jelentés eddigelé nem volt ismeretes. A másolat kettőbe hajtott nagyalakú ív négy oldalára van írva. A papír szélei foszlottak, egyébként a beírt részek sértetlenek. Egyes foltokon azonban az írás a nedvességtől elmosódott, sőt néhány szónyi szöveg olvashatatlanná vált. US
