Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Julow Viktor: Tóth Árpád ifjúkori levelei és rajzai

Budapest 1906 V/22 kedd. Jelen levelemben több irányban intézek kérdést kedves Atyámhoz és szíves válaszát mielőbbre kérem. Először is tudatom, hogy a jövő évre már lesz pompás lakásunk a Horánszky utcán (8 sz.) egy kerttel beültetett udvarra nyíló kétablakos, világos, tágas, első emeleten fekvő igen szép szoba, mely mellett egy kisebb szoba is van; ezt pedig Frédi fogja bérelni. Annál az asszonynál fogunk lakni, akinél most Frédi van, s akivel ő teljesen meg van elégedve. A lépcsőház szép világos és nem oly sötét, mint a mostam lakásunk feljárója; azonkívül pedig mindennemű idegen elemek mászkálásától is mentesek leszünk. Fizetni ott is húsz forintot kell majd s azért kérem kedves Atyámat, szíveskedjék e lakás felvételébe beleegyezni és megengedni, hogy néhány forinttal lefoglalózzuk. A szobaasszonyunk azonkívül (már t. i. a leendő szobaasszonyunk) kéreti kedves Apát, hogy augusztus elsején mikor ő beköltözik az uj lakásba, tudassa vele, hogy a bérlési szándékot szeptemberre részünkről fenntartja s miután a mi szobánkba teljesen új bútort vesz, ő pedig, mint egyszerű varróné sokat nem áldozhat egyszerre anélkül hogy meg ne érezné, kegyeskednék ha lehet, a szoba árát szeptember-októberre előre kifizetni. Én azt hiszem, hogy tekintettel a lakás igazán szép és kellemes fekvésére; továbbá arra, hogy annél az asszonynál Frédi már október óta lakik és igen tisztának és becsületesnek ismeri, aki gondosan takarít és semmihez sem nyúl — mondom, tekintettel mindezekre, azt hiszem, hogy nem volna kockázatos kérésének teljesítése, úgy hogy Frédi már a maga részéről megígérte a szeptember-októberi lakáspénznek aug. elsején való előre megküldését s hogy hasonló ígéretet tehessek, én is kérem szeretett jó Apám meghatalmazását. A másik kérdés a ruhámra vonatkozik. Voltam Frédivel az ő szabójánál, de nem tudtam vele megalkudni. Választottunk ugyanis egy lüszter-kelmét kabát-mellénynek (nyárára) és egy jobb minőségű posztót nadrágnak (melyet tavasszal és ősszel is lehetne viselni) s ő ennek árát 25 frtban állapította meg, s hosszas alkudozás után 21 frtért volt hajlandó nekem is Frédinek is egy-egy öltözetet készíteni. Én, tekintve hogy levelemben csak 16—18 frt. erejéig kértem megrendelhetési engedélyt, ott hagytam a szabót s ezúton kérem édes Apát, megengedi-e, hogy ily drága ruhát csináltassak, vagy pedig ezt szükségtelennek tartja-e? Megjegyzem még, hogy a szabóval az egyesség ha megköttetnék is, oly értelemben volna érvényes, hogy a ruhát készpénzzel kifizetjük, mihelyt elkészül, mert csak így volt hajlandó 25 frt. helyett 21 frtért dolgozni. A harmadik dolog, melyről írni akarok, Zoltán nagy-bányai tervelgetése. Már igen nagy számú jelentkező készül Nagy-bányára s ezek, hogy jó helyük legyen, már előre lefoglalják a nagybányai bérszobákat. Zoli más három társával együtt veri a készülőt s közös szállásra akarnak menni és a lakást már lefoglalni. Kérem tehát kedves Atyámat, szíveskedjék megírni, vájjon elengedi-e Zolit a bányaiakhoz s lefoglaltathatja-e a neki járó lakást? Ugyanitt tudatom, hogy mihelyt új munkája, egy magyar stílű oszlop, elkészül, mindjárt leformáztatja és kiönteti s másik munkájával együtt hazaküldjük. Mindezen dolgok pedig, sajnos, mind pénzbe kerülnek. Az előlegekre is rámenne néhány forint, a formázás és kiöntésre is. Itteni lakásunk árát 15-éig kifizettük, úgy hogy mostani háziasszonyunknak még csak a reggelikért jár majd a jövő hónap 15-ike körül kb. 4,50—4,80 frt. Pénzbeli állásunk pedig a következő: A mai napon kivettem a bankból 20 koronát, benn maradt még 18 korona. 1906 márc 29 óta ugyanis így folyt le a bankban való járásom: márc 29-én az összes betét íjS korona volt. Ebből ápr 4-én jo, ápr. 18-án 80, ápr. 28-án 30, máj. 5-én 20 koronát vettem ki; május 12-én 80 koronát tettem be, máj. 15-én 60 k.-t vettem ki, ma pedig 20 koronát. így tehát van még bent