Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

Felszólalás az írószövetség 1956. december 28-i taggyűlésén Először: in Börtönnapok hordaléka. Bp., 1989. 150-153. - A Magyar írók Szövetsége 1956. december 28-án tartott taggyűlésének jegyzőkönyve részeként. = Literatura 1989. l-2.sz. Irodalom és politika. 296-300. Javításokkal teli tintaírású kézirata a PIM Déry-hagyaték 80., Vegyes irodalmi jegyzetek kézirattári egységében: Vendéglátás című MNOSZ 5606 371-24. típusú füzet 18-21. lapjain. A Börtönnapok hordalékának szövegét adjuk, feltüntetve a kéziratos fogalmazvány javításait. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a felszólalás társadalmi-történelmi hátterét nem szükséges megismételnünk. 1956 végére megértek a körülmények ahhoz, hogy az írószövetség számvetést készítsen s egyben egységes állásfoglalást alakítson ki a hatalommal szemben. A december 28-ra kitűzött taggyűlésen Veres Péter elnökölt, s első napirendi pontként Erdei Sándor olvasta fel főtitkári beszámolóját, amely alapjában véve az október 23-a óta eltelt eseményeket tekintette át időrendben. Ezt követte Tamási Aron, már az előző közlemény bevezetőjében említett Gond és hitvallás című nyilatkozata, amelyet az írók -csekély kivétellel - vita nélkül elfogadtak. Déry a taggyűlés első hozzászólójaként kért szót. Az 1956. júniusi megnyilatkozásához hasonlóan személyes kérdéssel, a Szövetségbe való visszatérésének körülményelvei kezd, majd általános politikai mondandóját Mihail Solohovnak, a Népszabadság karácsonyi számában megjelent nyilatkozatához kapcsolja; olyan részletességgel, hogy célszerűnek látszik azt - a felszólalás érvelésének jobb megértése érdekében - teljes terjedelmében felidéznünk: „A magyarországi események, mint szovjet embert és mint kommunista írót, lelkem mélyéig megrendítettek. A fájdalom annál inkább éget, mivel az események egyik oka a népi Magyarország volt vezetőinek durva hibáiban rejlik, akik a szocializmus építésére, a nép életének megjavítására lettek volna hivatva. Fájdalmasak ezek az események számomra azért is, mert kollégáim, a magyar írók, akik nagyon bátran felléptek a hibákkal szemben, a kritikus napokban az események sodrában nem emelték fel írói szavukat a reakció előretörésével szemben. A helyzet drámai bonyolultságához az is hozzájárult, hogy sok ember nem látta és jónéhányan ma sem látják a kivezető utat. Mindennek ellenére meg kell mondanom, hogy optimista vagyok. Optimizmusom