Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az irodalmi kérdéseken túlmutató rendszerkritikájához Déry 1956 tavaszán találta meg azt a fórumot, amely maga is készségesen adott alkalmat és lehetőséget e törekvésnek. — Kisebb-nagyobb előzmények után a Petőfi Kör 1955-ben alakult meg a DISZ égisze alatt. Igazi jelentőségre akkor tett szert, amikor 1956 tavaszán a századelő Galilei-köréhez hasonlóan arra vállalkozott, hogy nyilvánosságot biztosítson a XX. kongresszust követő vitáknak. Minden külső jellemzésnél többet mond e törekvésről, ha egyszerűen felidézzük azokat a témákat, amelyek az év májusától napirendre kerültek. Május 22: a második ötéves ten' irányelvei, május 30— június 1 : a történettudomány helyzete június 9: a Népi Kollégiumok, június 15: a marxista filozófia helyzete Június 18: volt pártharcosok találkozója a fiatal értelmiségiekkel, június 20: az ország természeti és gazdasági adottságai, június 27: sajtóvita. A múlt bírálatát és a jövő útjait kereső tájékozódás kezdetben csak százakat mozgatott meg, ám mire a sorozat a sajtóvitáig eljutott, a résztvevők száma hat-hét ezerre emelkedett. Déry felszólalása azáltal lett utóbb nemzetközileg is ismertté, mert túllépett az eddigi bírálatok keretein. Nemcsak azt fejtette ki, hogy a hatalmat gyakorló pártvezetés nem alkalmas arra, hogy vállalja és továbbvigye a szocializmus megújuló céljait, hanem azt is, hogy a szocializmust hirdető egész eddigi gyakorlatát, a társadalomirányítás rendszerét kell újjágondolni; s olyan formák, fórumok kialakítására kell törekedni, amelyek nem ellentétesek az ember józan mértékkel kezelt szabadságvágyával. (Más szóval, de közvetlenül ki nem mondva: elvetette a szocializmus Keleten meghonosított, s a nemzetre telepített diktatórikus gyakorlatát.) Az már csak ráadás volt, hogy érvelése során Déry olyan átfogó - s egyben emberileg is hiteles - bírálatban mutatta ki a kultúra és az irodalom irányitóinak (Horváth Mártonnak, Révai Józsefnek, Darvas Józsefnek) az alkalmatlanságát, amire a népi demokrácia történetében nem volt eddig példa. Nem meglepő tehát, hogy az ellenhatás sem soká váratott magára: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége három napon belül határozattal ítélte el Déryt és az előtte felszólaló Tar dos Tibort (Szabad Nép 1956. júl.l. 182.SZ. Címoldal). Ennek vádjai és vádaskodásai egyre durvábbá lettek. Szövege szerint Déiy és Tardos „tagadták a párt s a munkásosztály szerepét", „burzsoá ellenforradalmi nézeteket hirdettek", nemkülönben „rágalmazták a párt- és állami funkcionáriusokat, akiknek munkája összeforrott a magyar népi demokrácia nagy sikereivel". Majd jönnek a vádakat „elméletileg" is kifejtő szerkesztőségi cikkek: A pártdemokrácia és a pártszerűség védelmében (Szabad Nép 1956. júl. 2. 184.sz. ez is címoldalon), A kritika szabad-