Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

közelebb! Ide ... ide a két térdem közé. No, hol van a bátyád. MATYI. Más címet nem tudok. 1. NYOMOZÓ. Most sem? HORVÁTNÉ sikítva. Ne bántsa a gyereket! MATYI lihegve. Ha agyonver, akkor sem fog belőlem mást kivenni, maga hóhér! Kiáltva. Nem szégyelli magát, asszonyokon és gyerekeken próbálgatja az erejét, ahelyett hogy ... HORVÁTNÉ sikítva. Ne bántsa! Kifelé fut, ajtócsapkodás. Segítség! ... Segítség! NŐI HANG second plan. Mi történik itt? HORVÁTNÉ messziről, majd gyorsan lassan beközelítve. Segítség! Segítség! Segítsenek emberek! Kiáltozás, zűrzavaros, gyorsan beközelítve, női, férfihangok vegyest Mi az, mi történik itt? ... Mi baj, Horvátné? ... Mit mond? A fiát verik? ... Kicsoda? Detektívek? ... Nincs azoknak jobb dolguk? ... Szégyen, gyalázat, egy gyereket vernek! ... Miért nem mennek a frontra, ha verekedni akarnak! ... Egy öregasszonyt kínoznak! Özvegyekkel és árvákkal gyötörnek háborúskodnak! NŐI HANG kiáltva. A fiainkat elviszik meghalni! FÉRFIHANG kiáltva. Az asszonyainkat itthon kínozzák! NŐI HANG kiáltva. Mit akarnak tőlünk velünk? FÉRFIHANG kiáltva. Kinek kell ez a háború? Öt kopogás, majd rövid szünet után beá-újabb hat kopogás BATISZ. Öt kopogás, aztán szünet, aztán hat kopogás, érted, Feri? Öt, aztán szünet, aztán hat. Akkor bátran ajtót nyithatsz. A kulcs mindig belül van a zárban a falon lóg az ajtó mellett. Ha másképp kopognak, akkor semmi szín alatt nem nyitsz ajtót, hanem beállsz a műhely melletti kis kamrába. Ha valami baj találna lenni, onnét az ablakon át is megléphetsz, érted Feri? FERENC. Értem. BATISZ. De hát baj nem lesz. Itt nálam tíz évig is elélhetsz, a kutya so vesz észre sem törődik veled, érted? FERENC. Az éjjel este Hol is vagyok én most tulajdonképpen, bátyám? Az este, hogy kihoztak hozzád, már koromsötét volt. Két lépésnyire sem lehetett ellátni. Budafokon vagyunk, hajói emlékszem tudom? BATISZ. Ott, öcsém. Sziget utca 8. Kakaskukorékolás second plan. FERENC. Restellem, megmondom, bátyám, de még a nevedet sem tudom. Vagy nem mondták meg, vagy elfelejtettem. BATISZ. Batisz Márton, ezüstkoszorús cipészmester. FERENC. Az én nevem ... BATISZ. Nem vagyok én arra kíváncsi, öcsém, minek azt nekem tudni. Elég nekem annyi, hogy Feri. Aki itt elbújtatott nálam, az tudja, hogy miért tette. Értesz a cipészmesterséghez? FERENC. Nem én.