Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

jék meg a kezét, most csupa liszt az a szép civil gúnyája. Hol szerezted ezt, Feri? HORVÁTNÉ. S hogy kerültél haza? Leszereltél? MATYI nevet. Azt másképp hívják. HORVÁTNÉ. Micsoda? FERENC. Ne ijedjen meg, édesanyám, megszöktem édesanyám a katonaságtól. HORVÁTNÉ. Uramisten! MATYI. El ne ájuljon, édesanyám, mert nem tudom felmosni a kormos kezemmel. HORVÁTNÉ. Megszöktél? FERENC. Kórházba utaltak, édesanyám, s amikor a vonat Galántánál átjött a határon, kereket oldottam. HORVÁTNÉ. Beteg vagy? FERENC. Ne aggódjék, szóra sem érdemes. Hisz tudja, hogy A szívem rendetlenkedik ... HORVÁTNÉ. A szíved? MATYI. Ideges szívbaja van, anyám, nem tudja? Attól még száz évig elélhet. HORVÁTNÉ. S megszöktél? ... Miért? Uramisten. Miért? FERENC csendesen. Mert itthon nagyobb szükség van rám, édesanyám! HORVÁTNÉ. Nem értem, fiam. FERENC. Idehallgasson, édesanyám, é« nem maradhatok itt sokáig magánál, mert keresni fognak, s biztos, hogy először idejönnek. Egy barátomnál fogok ... no mondjuk így: megszállni, oda majd eljön hozzám olykor-olykor, elbeszélgetünk, s én elmondok magának mindent, amit meg akar tudni. Most csak megmosakszik, tisztába teszem magam, s már megyek is. A kérdésre pedig egyelőre csak annyit felelek: én március 15-én láttam meg a napvilágot, anyám! HORVÁTNÉ. Tudom. FERENC. Én nem gyilkolni születtem. HORVÁTNÉ szenvedélyesen. Nem, nem, fiam! ... De katona vagy! FERENC. Az! De mi keresnivalóm van ott, ahova küldtek? Megtámadtak azok bennünket? El akarják venni a földünket? El akarják venni a szabadságunkat? Miért kell a mi parasztjainknak megölni az ő parasztjaikat? MATYI. Erre feleljen, ha tud! FERENC szenvedélyesen. Ne feleljen! HORVÁTNÉ. Fiam! FERENC. Miért kellett az apámnak huszonöt évvel ezelőtt elvesztenie a fél karját tüdejét Galíciában? Miért kellett nyomorékká lennie, s magát is megnyomorítania, anyám? S most én is hagyjam ott a fél tüdőmet vagy a karomat, a lábamat, a szememvilágát? Miért? HORVÁTNÉ sikoltva. Feri! FERENC csendesen. Azt kérdem: miért? HORVÁTNÉ. Hallgass! FERENC. Azt kérdem: miért? Csöngetés, egy hosszú, két rövid, majd újra egy hosszú, két rövid rövid