Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

Előszó

lön kell szólnunk a kéziratok közt az ún. naptárnoteszekről. Déry már a húszas és a harmincas években is készített rövid feljegyzéseket, de csak külföldi útjairól (1. A Halál takarítónője a színpadon című kötetünk megfelelő fejezeteit). 1948-at követően áttért a naponkénti bejegyzéseknek is helyet biztosító - az év naptárrendjével előrenyomott - noteszekre, amelyekbe rendszeresen beírta teendőit, programjait, találkozásait. S ezek - az 1956-os füzet kivételével - mind ránk maradtak a hagyaték 74., D. T. noteszei egységében. - Hogy mindez milyen segítséget jelent az életrajzi kérdések behatárolásánál - ehelyütt nem szükséges bizonygatnunk. Dokumentumaink tartalmi vonatkozásaira térve ismételten szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy köteteink ezúttal is csak az életműkiadásból hiányzó írásokat, megszólalásokat tartalmazzák. Ami egyrészről eléggé hosszadalmas szerkesztői előmunkálatot jelentett, hiszen minden „gyanús" részletet össze kellett vetni a Szépirodalmi Kiadó által megjelentetett sorozat Theokritosz Újpesten (1975), Botladozás (1978), Napok hordaléka (1982) stb. köteteivel, hogy csak az azokban nem szereplő közléseket vegyük fel gyűjteményünkbe. Másrészről ezúttal is gondot okozott, hogy köteteink már-már torzítóan csonkák. Az írói pálya lényeges alkotásai hiányoznak belőlük, ugyanakkor sok esetleges vonatkozást is megörökítenek, nem ritkák bennük az ismétlődések (különösen az interjúkban), s bizonyos esetekben talán olyan részletek is, amelyekre írójuk nem szívesen emlékezett. Mindezt azonban a - teljességet és tárgyilagosságot ígérő - dokumentáció műfaján belül el lehet és el is kell viselni; annál inkább, mert más vonatkozásban az így felszínre került megnyilatkozások számtalan olyan tényt mondanak ki, amelyekre - különböző meggondolásokból - az érdekeltnek nem volt módja vagy éppen szándéka. Ilyenformán köteteink az eddigieknél élesebb, árnyaltabb és hitelesebb formában tudják megrajzolni Déry írói-gondolkodói pályájának állomásait, mint az a korábbi publikációkból kiolvasható. Ennek kiemelése érdekében dokumentumainkat igyekeztünk e változások csomópontjai/tömbjei szerint bemutatni, természetesen ragaszkodva a sorozatunkban eddig érvényesülő időrendhez. Ezek a kisebb periódusok az alábbiak szerint foglalhatók össze: 1945-1948 - a népi demokratikus hatalom, a szocialista/kommunista utópia igézetében; 1949-1952/1953 - a fokozódó terror nyomása alatt; 1953-1957 -a diktatúra ellenzékében, a demokratikus szocializmus eszméinek vonzásában (a Szép elmélet fonákja kötetben); 1957-1964 - börtönévek, a rehabilitáció kezdete; a művészi világkép megtörése (Sorsfordító évek X.-hen); 1965-1977 - siker és látszatkompromisszum, az életmű záró szakasza (Barátságos pesszimizmussal ). Választanunk kellett, hogy e korszakolás részletezését és indoklását itt, az előszóban vagy a gyűjtemény folyamatosságába iktatva végezzük el. - Az utóbbi mellett döntöttünk, mert úgy véltük: a művek közelében mindezt eredményesebben tehetjük, mivel konkrét példák is alátámasztják érvelésünket. Ugyanakkor az