Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

olvasmánya szolgál. A művészi alkotás hitelét nem ellenőrizheti személyes részlettapasztalataival, s nem ezek fogják eldönteni, hogy tetszik-e neki a könyv vagy nem. Én például még soha, egyetlen egyszer sem írtam le egy olyan embert sem, akivel életemben találkoztam, ellenben mindig olyan embereket írtam meg, akikkel találkozhattam volna. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy igyekszem tőlem telhetőleg megérteni és magamba fogadni a való világot, s ezekből a tapasztalataimból lehetőleg tisztán leszűrni a lényeget. Egy-egy figurámat száz élő emberből gyúrtam össze, olyanokból, akikre esetleg már nem is emlékszem - egy-egy regény vagy drámai helyzetet száz, a valóságban kialakult helyzetből. Ugyanígy sohasem valamilyen valójában megesett történetet írok meg, hanem csak olyat, amely megeshetett volna, sőt tovább megyek: amelynek igazság szerint egyszer meg kellett vagy meg kell majd történnie. - Létrejöhetnek-e ezzel a módszerrel eleven emberi alakok és történetek? - A befejezetlen mondat című regényemben „kitaláltam", azaz száz, többnyire öntudatlan emlékből kiszűrtem egy alakot, Wawra tanár, egy politikai szélhámos alakját. Egyetemi magántanárságát a Tisza-kormány alatt egy politikai perben tett hamis tanúvallomásáért kapja, az októberi forradalomban 18-as forradalmár, a kommünben kommunista, Bethlen alatt újra kormánypárti, később már Hitlerrel kacérkodik. Hosszú ideig tartott, amíg ezt a minden porcikájában légből kapott figurát meg tudtam keresztelni; végül is a telefonkönyvben találtam hozzá illő nevet. A regényrészlet a Nyugatban jelent meg. Már nyomták, amikor Gellért Oszkár elvtárs, a Nyugat szerkesztője hirtelen leállíttatta a gépeket; a kefelevonat elolvasásakor megállapította, hogy az általam kitalált alak nemcsak hogy pontos hasonmása egy valóságosan létező egyetemi tanárnak, de még ugyanazt a nevet is viseli, sőt az eleven eredeti - akinek én soha még a hírét sem hallottam, nevét sem ismertem - ugyanígy egy panamaperben tett hamis tanúvallomásáért kapta az egyetemi tanárságot, mint az én regényalakom. Még kétszer át kellett keresztelnem, mert egyre újabb eleven „példaképek" merültek fel az életből, akik perbe foghattak volna, mert túlságosan hű voltam az élethez. De ezt a hűséget nem egy részlettapasztalat, hanem az életismeret és a képzelet sugalmazta. Nagy Lajos Mindig természet után írok. Élő emberekre, azoknak életkörülményeire, tetteire gondolok. Persze más nevet adok a modelljeimnek, s a valóságból vett részleteken módosítok, ahogyan a téma és a mű megkívánja. írásaim alakjai tehát nem azonosak azokkal, akikre gondolva, akikből kiindulva megformáltam őket, külön, a valóságban nem létező egyénekké válnak, viszont ezek az egyének a típust hitelesen képviselik. Persze, az ilyen irodalmi magyarázatok sohasem védtek meg a kellemetlenségektől, melyek úgy származtak, hogy a valóságban élő személyek az ábrázoltban önmagukat vélték felismerni, mert hogy az élő alak és az irodalmi figura egy-két vonása egyezett.