Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

kat, s a szocializmus] aktív építőivé váltak. A m[agyar] írók szerények, s szívesen fogadnak tanácsot is, még tanítást is. Solohovtól ezelőtt volt mit tanulni, reméljük, ezután is lesz. De mit szóljunk ehhez a nyilatkozatához? Mit szóljunk ahhoz a gondolatkapcsoláshoz, h[ogy] Rákosiék ellen bátran felszólalhatunk ugyan, de az ellenforradalom] ellen nem tiltakozunk? Mi következik ebből a formulából? Ha bátrak vagyunk, s mégsem tiltakoztunk a reakció ellen, annak csak egy oka lehetett: hfogy] rokonszenveztünk vele, s támogattuk. Nincs ez kimondva, de a nyilatkozat szövegéből ez következik. Én itt, erről a helyről valamennyi m[agyar] író nevében tiltakozom ez ellen a vajmi kevés felelősségérzésre valló ítélet ellen. Nemcsak igazságtalannak bélyegzem meg, de ízlésemet s erkölcsi egyensúlyomat is sérti, h[ogy] egy nagyhatalom író képviselője mondja ezt az ítéletet egy kis nemzet írói fölött, épp egy olyan történelmi pillanatban, amikor ha másért nem, okosságból is, lovagiasságból is a legnagyobb tapintattal kellene bánnia nemzeti önérzetünkkel. Az igazságra való törekvés, az igazság fáradhatatlan kutatása az író legnemesebb hagyománya. Kérdem Solohovtól, vajon nem gondolt-e arra, hogy más oka is lehet annak, h[ogy] a magyar írók bátorsága nem vonult hadba a roakeié az ellenforradalom ellen? Talán egyszerűen az, hogy nem volt ellenforradalom, amely ellen küzdenie kellett volna? Ellenforradalom] abban az értelemben, ahogy a hivatalos politika megfogalmazza, s átminősíti az október 23-án kezdődött népi forradalom jellegét. Senki sem vitatja ebben az országban, hfogy] volt, aki kihasználta, volt, aki visszaélt a forr[adalomm]al, h[ogy] külföldön is, belföldön is akadtak, akik a maguk üzletét kötögették a forradalom népfelkelés égisze alatt. De az árnak az irányt vajon a szenny szabja-e meg, melyet magával sodor? Nekünk, mjagyar] íróknak egyértelműen az a véleményünk, h[ogy] népünk történelmében, s benne a magyar munkásmozgalmunk legnagyobb, legtisztább s legegységesebb forradalma nyomatott el, jogtala nul s elhamarkodottan kevés politi államférfiúi bölcsességgel, elhamarkodottan, mielőtt magunknak módunk lett volna kisöpörni a szemetet, s rendet teremteni az országban. De hogy épp a m[agyar] írótársadalom mennyire felkészült, s milyen érzékenyen felelt minden szándék ellenforradalmi] szándék lehetőségére is, a forr[adalom] minden elhajlására, arra bizonyíték a Szöv[etség] minden valamennyi írásbeli, újságbeli és rádión elhangzott hivatalos nyilatkozata, de a Szöv[etség] minden tagjának egyéni fellépése is. Mindegyik szinte az unalomig elismétli az íróknak a szocializmus mellett tett hitvallását. Már okt[óber] 23-án, az ifjúsági tüntetésre küldött kiáltványunkban követeljük (a b/ pontban), hogy „határozottan fel kell lépni minden ellenforradalmi] szándék és kísérlet ellen." Ugyanakkor a lengyel Irószöv[etség]nek küldött sürgönyünkben biztosítjuk l[engyel] barátainkat, ,,h[ogy] elszántan ellene szegülünk mindenfajta restaurációs kísérletnek". Okt[óber] 25-én előbb röplapon, majd 26-án újságban követeljük, h[ogy] minden üzemben válasszanak m[unkás]tanácsokat. Három nappal később, oktfóber] 29-én a Népszavában jelenik meg az