Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

aki ugyan tudatosan nem tudja, de ösztönösen annál inkább érzi, hogy hova tartozik. Egy szakácsnő, valamelyik bizonyos szakácsnő nem beszél úgy, mint az én szerepem, ez a dadus egy sűrített, a realitásnál többet mondó figura, amelynek jellegét nem szabad mütyürkékkel elleplezni és meghamisítani. HÁRS. Még Tapolczay Gyuláról annyit, hogy az ő jelleme tökéletesen és felismerhetetlenül feloldódott társadalmi funkciójában. Tapolczay sikere éppen abban rejlik, hogy hanghordozása, mozgása, sőt még külseje is ezt a társadalmi jelleget tükrözi. És még hadd említsem meg Sallay Kornéliát, aki szépen beszél, okosan értelmez, és nem értelmezett helyzetében mindvégig kissé tartózkodó, mint aki csak belecsöppent az egész dologba. BÉKÉS. Tapolczayt talán csak a régi Madách Színház-beli Nero előadásán láttuk drámai szerepben. És most, ez az alakítása — a stigmatizált komikusnak - komoly sikert hozott. Mondd kedves Tapolczay Gyula, milyen művészi kontódon könyveled ezt el? TAPOLCZAY. Igazad van, én eddig jóformán alig játszottam drámai szerepet. De nézd, éppen a komikus szerepekben tanultam meg, hogy mennyire fontos az a bizonyos most dicsért mértéktartás, mert a humoros vagy komikus színpadi alak menthetetlenül kínossá válik, ha a színész túljátssza. Egyébként nem akartam mást csinálni, mint azokat az alakokat, akiket - mint egy kritikusom meg is írta - mozgalmi éveimből ismerek, belesűrítettem egy eleven ember alakjába. A karrieristákat, a pénz, a hivatal, a hatalom birtokosait, egy elmúlt kizsákmányoló rendszer minden előnyének élvezőit és szolgálóit. Vakon és gondolkodás nélkül szolgáltak, főleg gondolkozás nélkül, hogy annál könnyebben maradhassanak vakok. A tanácselnök alakjába úgy akartam ezeket belesűríteni, hogy ne egy osztály sablonját vázoljam fel, hanem élő valóságos embert alakítsak. BÉKÉS. És ez sikerült is ... Szándékosan a végére hagytam Major Tamást, mert ő most valóban nehezen vitatkozhat alakításának feltétlen elismerésével és dicséretével. MAJOR. Ha szidnának, talán akkor sem vitatkoznék, a kritika joga, hogy szidjon vagy dicsérjen. De mint igazgató, hadd mondjam meg, mennyire boldog vagyok, hogy színészként is dolgozhattam Déry Tibor szerintem rendkívüli jelentőségű színműírói pályájának megindulásánál. 25 év óta nem írtak olyan magyar darabot, amelyet a bemutató után egy évtizeddel fel lehetett volna vagy fel kellett volna újítani. De ez a darab, a Tükör, meg vagyok róla győződve, maradandó értéke lesz a magyar színpadi irodalomnak. DÉRY. Ha így beszól a mikrofon előtt rólam Major Tamás, akkor nekem is meg kell mondanom, hogy Én pedig megindult szívvel mondok köszönetet valamennyi színésznek, mert páratlan megértéssel és odaadással egyenrangú társaimmá váltak a színpadra hozott műben. Major Tamás és Gobbi Hilda ezenfelül hibátlan remekműveket alkottak, hibátlanabbakat, mint a darabom. Minden mozdulatukkal, hangsúlyukkal, lélegzetükkel megvalósították azt az eszményképet, amelyet egyébként az egyik munkatárs a másiktól csak álmában mer remélni.