Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

vitását és - ha úgy tetszik - forradalmi amatőrségét, amely meghökken e változásokhoz törvényszerűen tapadó vértől. Később ellenfelei és felelősségre vonói ki is használják e kijelentését mint „bűnösségének" bizonyítékát. L. az előző közlemény bevezetőjében idézett tanúvallomását, amelyben a két megnyilatkozás már-már egybemosódik. — Itt jegyezzük meg, hogy Déry, illetve gesztusa még „irodalmi" műbe is bevonult. Darvas József a Kormos ég című darabjában (1959) Béres Feréneként, „demagóg revizionista íróként" szerepelteti, aki utóbb arról „szónokol", hogy amikor októberben az első lövés elcsattant, úgy érezte: „őhúzta meg a ravaszt". A teljes igazsághoz azonban egy további, az előbbi - lelkiismereti - indítéknál súlyosabb motívum is hozzátartozik. Az tudniillik, hogy a forradalom kirobbanásának okát adó diagnózis ellenére - a bekövetkezett változások túlléptek Déry reformer elképzelésein. L. a többpártrendszer felvetését, a népi írók előretörését, ami például azzal is járt, hogy két nappal később Déryt már nem választották be az írószövetség Forradalmi Bizottságába. S ne hagyjuk ki az antiszemitizmus megjelenését sem - ami egyszerűen sokkolta Déryt, aki szótlanul és csalódottan szemlélte a cikk megjelenésének napján a szövetség rendkívüli taggyűlésének eseményeit. Elképzelhető, hogy e belföldi vonatkozású üzenetnek elkészült egy határokon túlra szóló párja is. Erre utal Déry Tibornénak - férje letartóztatásakor lefoglalt - naptárnotesze, amelynek 1956. november 2-i, egyetlen bejegyzése: Tibor itthon, egy „levél külföldi barátomhoz" fogalmazott (sic!). L. MOL XX-5-h 69.d. 4.köt. 373. Barátaim, nehezen szántam magam arra, hogy megszólaljak. Amikor az első puskalövés elhangzott, kiszaladt a fejemből a vér: ezért te is felelős vagy. Beszéltél, lázítottál: hogy fogsz elszámolni a halottakkal? Az utcán szaporodtak a temetésre váró holttestek: menj ki és fogd le a gyilkosok kezét! Én nem tudom egyszerűen tudomásul venni, hogy forradalom nincs véráldozat nélkül. Minden elhangzott puskalövés után félig eszelősen azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ravaszt. Hiszek az emberi lelkismeretben, s a vádlottak padjára ültettem magam. Barátaim, vállalom a felelősséget. Boldog és büszke vagyok, hogy írótársaimmal együtt, mesterségünknél fogva első hallói és leírói lehettünk a nemzet szavának. A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma egyúttal az első győzedelmes forradalom, amióta a magyar történelmet jegyzik. Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vélemények szították és hajtották végre, hanem a népakarat. Iszonyodva ébredek rá, amit hosszú évek óta csak homályosan éreztünk,