Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

val kezdődik: az a bizonyos „első' levél nem 1953-ban keletkezett, hanem egy évvel később, 1954. október 23-án jelent meg az Irodalmi Újságban. (Szövegét 1. kötetünkben). - Az írás indítékainak részletezése felesleges: Déry naplójának október 23-24-25-i eseményei jól érzékeltetik a Nagy Imre tétovázó politikájával szemben kialakult elégedetlenséget. Egyetlen gondunk a levél keletkezésének az ideje, hiszen sem az elején, sem a végén nincs keltezés. Meghatározásában a szövegekben található tartalmi vonatkozások segíthetnek; ezekből egyértelműen kiderül, hogy Déry figyelmeztető sorai a statárium meghirdetése és a szovjet csapatok bevonulása (október 24.), illetve az első Nagy Imre-kormány megalakulása (október 25.) után, de az október 28-i fordulat előtt keletkezhettek. Ha figyelembe vesszük a napló egyéb vonatkozásait is, azt például, hogy Déry csak az október 23-tól 24-re és 25ről 26-ra virradó éjszaka volt olyan körülmények között (az írószövetségben), amikor fogalmazványát közvetlenül legépeltethette, akkor nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a levél ez utóbbi alkalommal készülhetett. Későbbi időpont nehezen elképzelhető, mivel Déiy október 26-án délben szembesült a lincselés első esetével, ami jó időre sokkolta, s egyben egészen más kérdéskör felé irányította figyelmét. Ez a körülmény ugyanakkor arra is magyarázatot ad, hogy miért nem indította útjára e nyilvánosságnak szánt üzenetét. Végül feltételezésünk valószínűségét az is alátámasztja, hogy - naplójának bejegyzései szerint - két nappal később Déiy már részt vett Nagy Imre október 28-i nyilatkozatának előkészítésében. A „második" levélnek nincs utóélete: a napló szövegével együtt sikerült úgy elrejteni, hogy a házkutatók nem találhatták meg. így a Déiy és társai ellen indított per előkészítése során nem esett szó róla. Barátom, ez a második levelem hozzád. Az elsőt 1953-ban írtam, azon a napon, amelyen emlékezetes kormánynyilatkozatod megjelent. Hosszú évek után az első józan, tisztességes szó volt, melyet magyar államférfi kiejtett. Bizalmat adott nekem, a magyar íróknak, minden tisztességes embernek. Barátom, tudom rólad, hogy az elmúlt években életed kockáztatásával is helyt álltál meggyőződésedért. Becsületeden nem esett folt, makulálatlanul tiszta maradt. A bizalom ma in megvan bennem. Én bízom benned. De ez a bizalom most már csak személyednek szól. Nem cselekedeteidnek. Mióta hatalomra kerültél, tetteidben tétovázó vagy, bizonytalannak látszol. Nyilatkozataidból nem derül ki félreérthetetlen világossággal, hogy felismerted a nemzet akaratát. Tetteidből sem. A népnek, amely téged akar követni, az a benyomása, hogy elhatározásaidban és cselekedeteidben meg vagy kötve. Az a félelme, hogy még nem