Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

művészien nagyvonalú kifejtése döntő módon uralkodik az egész színpad felett. KÜRTI. Csatlakozom. Major Tamás törvényszéki bírája egészében és majdnem minden részletében nagystílű s meggyőző emberábrázolás. Nyomban utána Ungváry Lászlót említeném, aki tiszta nyelvkultúrával és ebből következő hézagtalan egységgel szólaltatja meg Viktor alakját. HARS. Ungváry László kellene, hogy a darab másik súlypontja legyen. Alakítása hibátlan, valóban finom mértéktartással igyekszik az apa és fia közötti hasonlóságot kihangsúlyozni, szépen, értelmesen deklamál, de nem ő a hibás abban, ha szerepe talán egy árnyalattal kidolgozatlanabb, mint az apjáé, s így a fiút alakító színésznek fölényben kellene lenni az apával szemben. BÉKÉS. Én még hozzáfűzöm ehhez, hogy Viktor egyébként is letompított jellemében alig-alig érződnek a szerelmi kapcsolatok. Erre kérnénk magyarázatot tőled, kedves Ungváry László! UNGVÁRY. Az író nem adott alkalmat arra, hogy az érzelmesség és az erotikus vonatkozásait hangsúlyozzuk a fiú és a lány kapcsolatában. Ez a tudatos szándéka kétségtelenül saját magának és a játszó színészeknek is megnehezítette a helyzetét, és le kellett mondanunk arról, hogy a családi és szerelmi problémák szokványos dramatizálásával férkőzzünk a közönség érdeklődésébe. így a feladat nehezebbé vált, és olyan formákban kellett megoldani, mint például a monológ, amelyhez hasonló még modern ruhás szerepben is alig jutott színésznek, s amelyben az én meghasadását, küzdelmét, kételyeit és tragédiáját reálisan és mégis a realitás felett kellett érzékeltetni. HÁRS. Tovább menve a szereplők során, Ladomerszky Margitról elmondhatom, hogy ismét bebizonyította: mennyire mestere tud lenni az eszköztelen alakítás művészetének. Kispolgári anyája tévedésmentesen egyszerű, pontosan olyan tartózkodó - mintegy árnyalása az apa képének -, ahogyan az író azt megírta. KÜRTI. Szerintem Ladomerszky Margit művészetének felső határán jár Helén szerepében. És hadd említsem meg Tapolczay tanácselnökét, aki mértéktartásával tűnt ki; nála kevésbé jó színészt vaskosságra ragadt volna ez a szerep. És Gobbit, aki szinte fametszetszerű élességgel ábrázolta a dadust. HÁRS. Igen, Gobbi Hilda egyetlen tömbből faragta ki a dadus sok ámyalatosságra csábító alakját. De Gobbi nem engedett ennek a csábításnak, mindvégig kemény és rideg profilját fordította felénk, mintegy az író szándékát is felülmúlóan értelmezve dadusát, aki így kevésbé illeszkedett a polgári keretbe, de annál keserűbben fejezte ki egy osztály gondolatát. BÉKÉS. Itt álljunk meg egy pillanatra. Ladomerszky Margitról azt mondja Hárs László, hogy pontosan úgy fejezte ki az alakot, ahogy az író megírta. Gobbi Hildának pedig azt mondja, hogy az író szándékát felülmúlóan értelmezte a dadust. Mármost mit jelent ez? Kérem talán először Ladomerszky Margit válaszát! LADOMERSZKY. Az író a szándékát a szövegben, a szövegközti utasításokban, a szerep rajzolatában és a szerepek összefüggésében adja. Az én szövegem viszonylag kevés volt, tehát a szöveg között a játékban kellett teljességében megkeresnem azt az