Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

feltevést szívesen és gyorsan elfogadja. BÉKÉS. Mikor te a keretet megalkottad és beleépítetted a darabba, nyilván nem holmi extravaganciára gondoltál, hanem fontos szerepet szántál a keretnek. Általában nem kívánhatjuk az írótól, hogy magyarázza a darabját, de mégis ennél a vitánál nem volna érdektelen, ha a magad legelhivatottabb felfogását közölnéd a keret jelentőségéről. DÉRY. A keret szerintem fontos feladatot teljesít. Megfogalmazza, elrendezi és félreérthetetlenül a nevükön nevezi azokat a kérdéseket, amelyeket a történet kavargása a felszínre vetett. Mondhatnám úgy is, hogy továbbkérdezi őket, de más formában: az értelem síkján. A művészi alkotás a műélvezőben általában meglehetősen alaktalan indulatokat kelt, izgalmat, derűt, bánatot, megrendülést. A tragédia - mint azt az iskolában tanultuk - arra törekszik, hogy befejeztével katarzist, azaz lelki megtisztulást idézzen elő a nézőben, de ennek a célnak az eléréséhez csak indulati elemeket használ. Hatalmas érzelmi hullámverést idéz elő, s bízik abban, hogy mire a hullámok a partra vetik a szennyet, a lélek tisztultan elcsendesedik. BÉKÉS. És te ... ? Te nem bízol ebben? ... DÉRY. Én ezt a hatást fokozni szeretném azzal, hogy az értelmet is segítőtársul fogadom. Azt szeretném, hogy a néző ne érje be a megrendüléssel, hanem vegye szemügyre indulatait, foglalkozzék velük, elemezze eredetüket és pályájukat, hogy minél világosabban lássa önmagát. BÉKÉS. Ez az a szándék, amit az imént Kürti barátunk „szocialista foncsorú tükörnek" nevezett. Mármost kérlek, kedves Kürti Pál, mit gondolsz, nem sorozza-e ez a „szocialista foncsorú tükör" a Déry darabját a rossz értelemben vett „korszerű" színművek közé? KÜRTI. Az úgynevezett politikai és társadalmi korszerű színművek atlagán Déry drámája magasan felülemelkedik. Nyoma sincs benne annak a néha naiv, néha rosszhiszemű fekete-fehér technikának, mely csak jókról és gonoszakról, hasznosakról és károsakról, nemes haladókról és nemtelen maradiakról tud. Talán csak a Tanácselnök alakjával bánt kissé mostohán; no persze, nem a szó politikai, hanem emberábrázoló értelmében. Igaz, a forradalmár lány alakja is élettelen, de ez nem sikerülhetett jobban, ez a mű alkatából következik. BÉKÉS. Kérlek, kedves Hárs László, volna még valami kifogásolnivalód? HÁRS. Egy valószínűtlenségét megemlíthetnék még: ugyanis 1939-ben, amikor a darab játszódik, egy ilyen rádióközvetítést az ötödik percben kikapcsoltak volna és közvetítőket, közvetítetteket és hallgatókat perbe fogtak volna a fennálló társadalmi rend elleni izgatás címén. Mindez azonban - és ez a lényeg - a rutintalan színpadi író és nem a hivatott alkotó tévedése. Mert a hivatott alkotó Déry Tibor a rutintalan színpadi író Déry Tibor szabta keretek között halálos és döbbenetes biztonsággal mozog, s ahol a színpadilag - véleményem szerint - hibás konstrukció nem metszi el a cselekmény vonalát, ott az igazság tragikus magaslataira emelkedik. BÉKÉS. Itt már - úgy látszik - Déry Tibor drámaírói erényeinél tartunk, annál, hogy mit jelent az ő megszólalása a színpadon.